A Városháza Galériába érve, látszólag egy tájkép kiállításra érkeztünk. A képekhez közelebb lépve azonban, a nézőt elfogta a vágy, hogy fellelje a tájban rejlő misztikumot, hogy megpillantsa az embert a fák között. Az erdő, egy titokzatos hely, az út szimbóluma. Azé a szövevényes úté, melyet mindannyian végig járunk mielőtt tetteinket sikerre vinnénk. És bár az út végén egy napfényes tisztás vár, mögötte ott az erdő, ami újabb kihívások elé állít minket.

Szikszai Sándor az elmúlt egy év során különleges utat járt be. Életének egy olyan szakaszához érkezett, mely során az elé tornyosuló kétségeket és vívódásokat a természet egy-egy rezdülésének megörökítésével oldotta fel. Egy időszak lezárult az ő életében, melynek eredményeképpen 15 aquarell született. A Szabad Alkotók Körének kiállítás sorozata keretében, a Városháza Galériában, november 26-tól 29-ig tekinthetőek meg Szikszai Sándor képei.
A kiállítást Ágoston-Papp Mónika keramikus nyitotta meg, aki maga is részese volt az alkotói folyamat kiteljesedésének, így hozzáértően méltatta a kiállított műveket. A képek alatt Jakos Kata, költő versei voltak olvashatóak, aki műveihez a festményekből merített ihletet. Menedék című versét, a kiállításon elsőként Kubicsár László gitár kíséretében adta elő. A zenei hangulatot a Sonore kamarakórus szolgáltatta.