A Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat XVIII. kerületi Tagintézménye képviseletében Karayné Pavalacs Zsuzsa, Ácsné Gergely Katalin logopédus tartott előadást, Turiné Jámbor Rita logopédus hattagú családja pedig rövid népzenei műsort adott elő.
A konferencia fővédnöke Hományi Tamás Márton, a Tankerület igazgatója volt.
Solti Imre fejlesztő-gyógypedagógus, a program szervezője elmondta, hogy tapasztalata szerint a beszélgetés helyét gyakran átveszi az információcsere, utasítás. „Mi volt az iskolában? Semmi! – a válasz.” Már a kérdést is rosszul tesszük fel. „Hogy vagy? – Jól.”
– Panelmondatokban beszélünk egymással otthon, az utcán az ismerősünkkel, a munkahelyünkön – mondta a fejlesztő-gyógypedagógus. – A leggyakrabban előforduló probléma az elhanyagoló „alulnevelés”, aminek fő oka, hogy a létfenntartásukért egésznap dolgoznak a szülők, vagy éppen munkanélküliek. S hogy mi volna az első lépés, erre kérdésre a szakember azt válaszolta, hogy a legfontosabb a szeretet és a bizalom kiépítése egymás iránt, és az, hogy a szeretetünket minél többször mutassuk ki. Ma már kevésbé jellemző, hogy a felnőttek szeretetteljesen köszöntik egymást, vagy étkezés előtt jó étvágyat kívánjanak egymásnak.
A családban fontos a gyermekkel való együttlét, együttétkezés, az együttgondolkodás, a közös játék, zenélés és igényes televíziós műsor nézése, majd megbeszélése. A pedagógusok az iskolában sok mindent megtesznek a gyerekekért, azonban szükség van a biztos, szeretetteljes családi háttérre is.
