– Valójában nincs művészeti előképzettségem, nagyon érdekes módon találkoztam a festészettel – szabadkozott Pápai Dezső. – Azt tudtam, hogy elég jól rajzolok, és diákkoromban szerettem is ezzel foglalkozni, de nem gondoltam arra, hogy pályaként a képzőművészetet válasszam. A festészettel való foglalatosságot sokáig elérhetetlen álomnak tartottam és kicsit irigyeltem azokat, akik tudnak festeni.
Dezső elmesélte, hogy egy véletlennek köszönhetően fogott ecsetet a kezébe, ugyanis a könyvtárosi, felsőfokú energetikus, és elektromos orvosi műszerész végzettsége messze állt a festészettől.
Már „rendesen” benne volt a korban, amikor úgy húsz éve – akkoriban szegedi lakos lévén – barátai elcsalták egy idős, szegedi festőművész, Palóczy Lajos bácsi által szervezett képzőművészeti szakkörbe. Míg mások festettek, agyagoztak, szobrászkodtak, kezdetben ő rajzolt, és grafikákat készített. Egy alkalommal megkérdezte tőle Lajos bácsi, hogy volna-e kedve kipróbálni a festést, amire azonnal igent mondott.
– Nagyon boldog voltam, és lelkesen kezdtem el festeni, először csak akrillal később már olajjal is – mondta Pápai Dezső. – Hát így kezdődött az én festészetem!
Azóta sokat tanultam más mesterektől is, kialakítottam a saját stílusomat. Naturális festőnek tartom magamat, mert a látottakat a maguk valóságában ábrázolom. Sok helyen volt már kiállításom, többek között a Lőrinci Nagykönyvtárban, Székesfehérváron, Vácon, Szentendrén.
A művész ezúttal főként tájképeket hozott a kiállításra – ez a kedvenc témája –, de csendéletet és portrékat is kiállított.
Csillag László, a Tűzedzők Alkotó Művészbarát Asztaltársaság (TAMA) elnöke köszöntötte Pápai Dezsőt úgy is, mint kiállító művészt, és úgy is, mint a TAMA elnökségi tagját. A tárlatot Lőrincz Zsuzsanna festőművész nyitotta meg.
Az irodalmi, zenés műsorban Bartha Erzsébet előadóművész, Pál Gabriella és Fehér Zsuzsanna énekes előadóművészek, Csillag László író működött közre.
A kiállítás október 4-ig tekinthető meg.
