A gyergyóremetei delegációt és a megjelent vendégeket Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikó, a Nők a XVIII. kerületért Alapítvány (NATIK) elnöke üdvözölte a szeptember 2-i megnyitón. A kapcsolatfelvételről egy korábbi beszélgetésünk alkalmával így mesélt az alapítvány elnöke:
– Először levélben kerestük meg a Nők Órája Asszonyklubot, amelynek vezetője dr. Gyulai Anna gyergyóremetei háziorvos. A levélváltást követően az erdélyi asszonyok meghívtak minket a falunapokra, ahol a község polgármestere díszpolgári elismerést adott át egy édesanyának, aki példásan nevelte fel tizenegy gyermekét. Ez volt az a pillanat, amikor a szívünkbe zártuk a települést. Azóta több mint tíz év telt el…

Ennek köszönhető, hogy Gyergyóremete kiállításon mutatkozik be a Városháza Galériában. A tablókon az érdeklődők olvashatnak a település történetéről, fényképfelvételek sokasága „mesél” a település fejlődéséről, a látnivalókról és a különféle remetei programokról.
– Szeretnénk, ha ennek a több mint 6000 lelket számláló közösségnek a törekvéseit, eredményeit és az ezek alapjául szolgáló humánumot kerületünk lakosai is megismernék, és megértenék, mi motiválta a kiállítás címének megfogalmazását – hangsúlyozta Mogyorósiné dr. Pécsi Ildikó.
A tárlaton Csomó Tamás kerületi alpolgármester és Laczkó-Albert Elemér, Gyergyóremete polgármestere mondott köszöntőt, de ezt megelőzően a polgármester a delegáció négy munkatársával együtt népdalokat énekelt.
Laczkó-Albert Elemér megköszönte a kerületi önkormányzatnak és a NATIK alapítványnak, hogy bemutatkozhatnak a kerületünkben, majd szabadkozott, hogy a kiállításnak nem ők adták az „Emberségből példát, szorgalomból mintát” címet, mert szerénytelenségnek tartották volna ezt, de ha a szervezők így gondolták, akkor lelkük rajta…
A polgármester bemutatta a települését, amely székely nagyközség Hargita megyében. A hagyomány szerint Gyergyóremete Martinuzzi Fráter György erdélyi kancellár jegyzőjéről, Kendeffy Bonifác ferences szerzetesről kapta a nevét, aki Ferdinánd osztrák császár elől menekülve a Maros fölötti „rengeteg erdőben” húzta meg magát, és remeteéletet folytatott.
A polgármester végül Kőmíves Kelemen népballadáját mondta el hatalmas átéléssel, amit a közönség vastapssal jutalmazott.