Cseh Tamás úgy vált népszerűvé Magyarországon, hogy lényegében antizenész volt. Sem különösebb hanggal, sem komolyabb zenei képzettséggel nem rendelkezett, ám csapongó, mégis lényeglátó gondolatai, vidám, groteszkbe hajló természete, érzékeny, lírai alkata révén Bereményi Gézával közösen halhatatlan műveket hozott létre. Hogy mennyire halhatatlanok a dalai, azt a Kondorba ellátogatók is átérezhették, hiszen többségük ugyanolyan időszerű, mint a születésekor.
A Németh Ferenc szervezésében megvalósult esten Cseh Tamás több mint két tucat dala csendült fel, amelyeket a szervező mellett Róthné Major Klára, Kubicsár László, Lascsik László, Frech Gábor, Szűcs Ferenc és Ruttner Attila keltett életre.
A meglepetésvendég Kucsák László alpolgármester, országgyűlési képviselő volt, aki Cseh Tamás Budapest című számával idézte meg a legendát.
– Cseh Tamást nagyon tiszteltem. Ezt a számot György István főpolgármester-helyettessel már több alkalommal is előadtuk, de sajnos ő most nem tudott eljönni – mondta a fellépést követően Kucsák László, aki egy régi élményét is felidézte. – Még egyetemistaként az egyik kedvelt budai vendéglátóhelyen léptünk fel a barátaimmal, ahol Cseh Tamás is megjelent, s amikor egyik dalát előadtuk, csendben jelezte: rendben!
Az est is rendben volt, aprócska hiányérzetünk sem lehetett, mert mielőtt zárásként a kivetítőn megszólalt volna a Mester, egy régi barát a Füst a szemében nevű indiánra is emlékezett. Mert az is ő volt, a természetbe vágyó, a múltat életre keltő idealista.