A patchwork – magyarul foltvarrás – a XXI. században vált divatos elfoglaltsággá. Az Egyesült Államokban, ahonnan az ötlet származik, állítólag több mint tizenhárom millióan varrnak ezzel a technikával. De mit is jelent a foltvarrás? Az ember fogja a mindenféle színű, mintájú kis anyagokat és összevarrja. Nem egy nagy ötlet – mondhatnánk. Természetesen a takarékos telepes asszonyok találták ki, hogy egy csepp anyag se menjen veszendőbe. Az ötlet valóban nem korszakalkotó, mivel az anyagok, a színek, a minták variációja számtalan, mindenki kiélheti ötletességét, fantáziáját. Nem létezik két egyforma foltmunka. A legjobb az egészben, hogy nem kell hozzá különösebb kézügyesség, csak egy kis türelem, ízlés, fantázia.
Az első Magyarországi kiállítást egy pályázat előzött meg: "Küldj egy szívet, virágot Magyarországnak" címmel. A felhívás nem várt sikert aratott, hiszen huszonhét országból több mint ezerkétszáz foltos küldött kiállítási anyagot, valamint szívhez szóló levelet. A pályázat emlékére egy óriási levelezőlapot készítettek a Magyar Foltvarró CÉH tagjai, mindazoknak a neve és az országuk megnevezése került rá, akik segítettek "felvirágoztatni" a magyar foltvarró mozgalmat. A követő két évben a kiállítás körbeutazott az országban, ezt követően egyszeriben megnőtt az egyesület taglétszáma, szinte mindenütt csoportok születtek nyomában. Végezetül a budapesti Szépművészeti Múzeumban a záró kiállításon a munkákat elárverezték, s bevétel a Máltai Szeretetszolgálaton keresztül a Hospice alapítványhoz került.
Ez volt a kezdet. A csoportok hamar felfedezték a közös alkotás élményét. Az együtt gondolkodást, a kezdeti tétovaságok megerősítését, a megméretést, és a sikert. Csupa olyan élményt éltek át közösen, amely sokuk életéből régóta hiányzott, vagy tán még sohasem élhették át. A kezdeti bátortalan próbálkozásokat egyre igényesebb munkák követték.

Annak, hogy ennyire ki tudott lépni keretiből egy egyszerű kézműves technika, valószínűleg az az egyik oka, hogy a művek a legegyszerűbbtől a legbonyolultabbig igen széles skálát mutatnak. Nincsenek formai, technikai és társadalmi kötöttségek. Ez a tény legtöbbször az alkotókat lepi meg, akik megdöbbenve tapasztalják meg a sikert, de még inkább önnön rejtett képességeiket, legyen az idős vagy fiatal, felnőtt vagy gyerek, orvos vagy villanyszerelő, nő vagy férfi.
A Kondor Béla Közösségi Ház és a Foltomiglan Foltvarró Kör Altató címmel országos foltvarró pályázatot hirdetett, amire négy kategóriában vártak alkotásokat. Szebbnél-szebb pályaművek érkeztek be. „Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok!” és Babavilág címmel falikárpitokban, valamint textilből készült gyermekjátékokban és csatos, keretes tárcákban gyönyörködhettek az érdeklődők.
A kiállítást Tóthné Kővári Csilla, a kerületi pedagógiai intézet szaktanácsadója nyitotta meg, Draskóczi Zoltán gitárművész működött közre.
A tárlat május 27-ig tekinthető meg.