− Nagyon nehéz pillanatok ezek, hiszen most dől majd el, iskolaként mennyit értünk – jellemezte búcsúztató beszédében röviden Járainé Bődi Györgyi, a Vörösmarty Mihály Ének-zenei Nyelvi Általános Iskola és Gimnázium igazgatója azt az emelkedettséggel vegyes szorongást, amelyet a ballagó osztályok láttán éreznek a pedagógusok. Egy kis izgalomra, persze, ilyenkor a diákoknak is van okuk, hiszen a búcsúzás egyszerre patetikus, izgalommal teli és vidám percei után szinte azonnal megkezdődik az érettségi.

A valétánsok

„Valete”, azaz „éljetek boldogul!” – ezzel a latin kifejezéssel búcsúztak 1830 körül a selmeci erdészeti és bányászati iskola végzős diákjai az ott maradóktól. A szó elmagyarosításával a búcsúzást valétálásnak, az elköszönőket pedig valétánsnak kezdték nevezni.

Maga az iskolai ballagás hagyománya selmecbányai eredetű (és – ha úgy tetszik – hungarikum), a gyökere azonban sokkal messzebbre nyúlik vissza az időben: a középkorba, amikor a fiatal lovagok lovagi tornára, a mesterlegények vándorútra, a diákok más kollégiumi vagy egyetemi városba indultak.
Az 1800-as évek elejéről néhány feljegyzés már beszámol arról, ahogy az Alma Matert elhagyó selmeci diákok valétamente útra kel a Fortuna akadémiai épületből: elöl balekok, vagyis az elsőévesek, aki a valétánso holmiját cipelték, nyomukban a cigányzenészek, aztán a búcsúzók és a búcsúztatók. A városon átkígyózó menet végül egy kocsmában kötött ki, beszédek hangzottak el, bált is tartottak, majd a városkapunál a távozók Valete! Felkiáltással búcsúztak el a városkapunál a maradóktól.
Nem kellett sok, hogy a szokás elterjedjen: az 1900-as évek elején már az egész országban népszerű szokásnak számított.

A búcsú pillanatai

A búcsúzás az intézménytől ma is emelkedett pillanat. Noha a ballagás manapság szokás az általános iskola végén, sőt az óvodában is, életre szóló eseménynek továbbra is a középiskolai „valétálás’ számít, amely leginkább abban különbözik a másfél évszázaddal ezelőtti tradíciótól, hogy nem a záróvizsgák után, hanem azok előtt rendezik.

− Most dől el, mit tudtunk mi, tanárok átadni – folytatta a részben már idézett gondolatot Járainé Bődi Györgyi a Vörösmarty iskola ünnepélyén. Szavai azonban nem csak a három nappal később megkezdődő érettségikre és az egyetemi felvételikre utaltak. – Most dől el, mennyire lettetek, tenni akaró, nyitott, a másik embert megértő felnőtt emberek.

Az iskolai hagyománynak megfelelően a Vörösmartyban a végzősök az országszerte megszokott ballagási tarisznya mellett még egy emléket hazavihettek magukkal: a Vörösmarty-plakettet, amelyet az igazgatónővel közösen dr Vörösmarty Éva, a költő leszármazottja és az iskola régi patrónusa, valamint Kőszegi János, az Oktatási, Közművelődési, Sport- és Ifjúsági Bizottság alelnöke és Kádár Tibor képviselő adott át a diákoknak.
A Vörösmarty tanulóival egy időben ballagtak el a többi kerületi középiskola diákjai is.

Öt nap írásbeli

A nemzetiségi nyelv és irodalomból vizsgázók már pénteken megkezdték az írásbeli érettségi vizsgát. A megmérettetés-sorozat május 5-én, hétfőn folytatódott a magyar nyelv és irodalom írásbeli vizsgákkal. Kedden a matematika, szerdán a történelem, csütörtökön az angol, pénteken pedig a német nyelv tette próbára az érettségizőket.