− Én többszörös Munkácsy-díjas vagyok: minden évben az enyémet osztják ki – mondta tréfálkozva Kiss György szobrászművész a Szamárfül című kiállítás megnyitója előtt. A poén remekül jellemezte a már hagyományosnak számító rendezvény hangulatát. És az is igaz, hogy ismét csupa olyan kiállító jött el, aki valóban rangos képzőművészeti díjak sorát zsebelte már be eddigi pályafutása során.

Viccnek indult

Csak egy poénnak indult, amikor 2008 táján az 5kor Képzőművész Csoport motorjának számító Huller Ágoston és Árvay Zolta feldobta az ötletet, hogy milyen volna április 1-jén olyan kiállítást rendezni, amelynek a „bolondok napja” adná meg az alaptónusát.

− Szórakozásnak szántuk, a baráti kört szerettük volna mulattatni vele, de annál sokkal jobbra sikerült – emlékezett vissza Árvay Zolta a nem sokkal később megszervezett első tárlatra, amelynek az első években több nevet is adtak, míg ráakadtak a sokat sejtető Szamárfül elnevezésre. Az április 1-jei kiállítások – amelyeknek az első pillanattól a Kondor Béla Közösségi Ház ad helyet – később alcímet is kaptak, amelyek az aktuális anyag tematikáját is megadják. Idén ez az alcím az Étlap volt.

Hirtelen nőttek

− A kiállítókat meghívjuk. Ágostonnal ketten döntünk arról, hogy kinek a munkáit látnánk szívesen, és nem szoktunk túl sokat vitázni. Egyébként előfordult már olyan is, hogy valaki itt járt az egyik kiállításon, megtetszett neki, és maga jelentkezett. Örömmel fogadtuk, mert előbb-utóbb magunktól is felkértük volna – mesélte Árvay Zolta.

A szervezők jó szemmel választanak, kiváló tehetségű művészek hozzák el az alkotásaikat, köztük olyan nevek, amelyeket a szélesebb közönség is jól ismer: a filozofikus karikatúráiról ismert Tettamanti Béla, a kiváló fotós, Tóth „Füles” József vagy a homokanimációival nemzetközi elismertséget szerző Cakó Ferenc.
A kiállítók száma ráadásul évről évre nő.


− A kiállításra alkalmas felület itt, a Kondorban természetesen nem növekszik, ezért ki kellett találni valamit, nehogy hirtelen kinőjük a helyet. Idén az tűnt jó megoldásnak, hogy mindenki csak két munkát hozhatott el. Kicsit lassítanunk kell a növekedésen, de azért nagyon örülünk, hogy ez a kiállítás mindenki számára ilyen kedves és fontos esemény – mondta Árvay Zolta.

A menü: Cambell konzerv

A Szamárfül kiállításokban az a legjobb, hogy látszik: a viccelődést mindenki a legkomolyabban veszi.
− Karinthyval valljuk, hogy a humorban nem ismerünk tréfát – bólogatott egyszerre Árvay Zolta és Kádár János Miklós festőművész.
Az „étlap – étterem” tematikára a legelképesztőbb ötletek születtek. A koporsó alakú terített asztal, a megszámlálhatatlan gyógyszeres dobozból álló „nyugdíjas menü”, a kompozíciókba beolvadó termékcímkék vagy éppen a Brueghel parasztlakodalmán felszolgált, Andy Warholtól jól ismert Campbell leveskonzervek mind azt mutatták, hogy a Szamárfül kiállítások művészeti közege inspirálja az alkotókat. Még a köszöntőre felkért Kucsák László alpolgármester is úgy döntött, beszéd helyett Kálnoky László XIX. Henrik című műfordítás-paródiáját szavalja el, a méltatást megfogalmazó P. Szabó Ernő művészettörténész pedig a legnagyobb keresztény ünnep, a húsvét és április 1. véletlen egybeesésében rejlő lehetőségekre hívta fel a figyelmet.

Stílusosan fogalmazva e menüsor desszertjének mondhatjuk Fehér András zeneszerző Romhányi András verseire írt különös humorú dalait, amelyeket Szakács Ildikó és Gál Csaba énekes adott elő Kertész Rita zongorakíséretével.

A tárlat éprilis 11-ig látható a Kondor Béla Közösségi Házban.