Körösfő (Erdély)
A téli ünnepkör legkiemelkedőbb, legszervezettebb ünnepe a karácsony. Kalotaszeg hagyományainak és lelki-szellemi értékeinek megőrzésében meghatározó szerepet játszanak az egyházak.
Az ünnepek középpontjában többféle szokáscsoport áll. Az egyházi, vallásos tartalmú szokások közé tartozik a templomba menés, a karácsonyi kántálás. Fontos világi esemény az Istvánok és a Jánosok névnapi köszöntése, valamint az ifjúság közös mulatása a négy nap során, amit a legények szerveznek.
December 24-én szürkületre minden háznál befejezik az ünnepi előkészületeket, és családi körben közösen feldíszítik a karácsonyfát.
December 25-én délelőtt népviseletbe öltözve a lányok pártában, a fiúk bujkában (rövid fazonú, nyakig gombolható posztókabát), posztónadrágban indulnak az istentiszteletre, ahol már megterítve várja a híveket az Úr asztala. Az ünnepi ebéd elfogyasztása után a legények összegyűlnek, és megbeszélik a kántálás folyamatát, hogy mely dalokat énekelik, és ki mondja a köszöntőt.
Kalotaszegen nagy divat a „komázás”. Népes társaság – sok-sok koma – gyűlik össze például István- és János-nap alkalmából, ugyanis egy-egy gyereknek akár 10–15 keresztszülője is van.
Dąbrowa Tarnowska (Lengyelország)
Amikor felfut az égre az első csillag, asztalhoz ül a család. A lengyel hagyomány szerint a karácsonyi asztalnál csak páros számú családtag foglalhat helyet. Úgy tartják, hogy a páratlan szám, de különösen a 13, szerencsétlenséget hozhat az emberre (az utolsó vacsorára érkezett Júdás szimbóluma).
A karácsonyest ostyatöréssel kezdődik. A vigíliai vacsoránál (az ünnep előestéjén) az abrosz alatt szénának kell lennie, s illik egy üres helyet és terítéket hagyni a váratlanul betoppanó vendégnek, az éhes, fáradt vándornak.
Az asztalra 12 fogás kerül, emlékeztetve a 12 apostolra. A karácsonyi vacsora böjtjellegű, ami inkább hagyománytiszteletből fakad, mint a kánonjogból. A húst a székelykáposztához hasonló bigosban a gomba helyettesíti. A hagyományos lengyel vacsorafogások közé tartozik a céklaleves, a káposztás és a gombás pirog, a különféle kásák gombaszósszal, a halak közül pedig a ponty és a csuka. Kötelező mindent megízlelni, mert a hiedelem szerint minden meg nem kóstolt étel egy-egy kellemes dolog elmaradását jövendöli a következő esztendőre.
A feldíszített karácsonyfa abban a szobában áll, ahol a vacsorához terítenek.
Artasat (Örményország)
Ma már Örményországban is elképzelhetetlen az ünnep karácsonyfa nélkül. Az ókori egyházatyák először január 6-át jelölték meg a Megváltó születési dátumaként. A IV. század óta a legtöbb keleti egyház is december 25-én ünnepli Jézus születését, de az örmény apostoli egyház a mai napig legfontosabb ünnepnek a január 6-i napot tartja.
A diaszpórában élők is külön készülnek. Ételeikben is őrzik az ősi hagyományokat. December 24-én még tartják a böjtöt, halat esznek, rizses-mazsolás töltelékkel. Levesként ilyenkor húsos töltelék helyett gombával készített akandzsaburt (fülleves) vagy ánussáburt (édesleves) fogyaszatnak. Ez utóbbit búzadarából főzik, mazsolával, szilvával, barackkal ízesítik, s a végén fahéjjal szórják meg. Ősi édesség a pahlava (a tejfölös-omlós tészta két lapja közé dió és cukor kerül fele-fele arányban). A cukorban főtt rózsalevelet délutáni látogatáskor kínálják, és hagyományosan elkészítik a takhalvát (forró halva) is.
Az örmények legnagyobb ünnepe az újév, amelynek másnapján elkezdődik a vendégjárás. Az illem évszázados hagyományai ma is élnek, és a fiatalabb, társadalmilag alacsonyabb szinten állók mennek köszönteni az idősebbeket, a rangosabbakat. Örményországban az újév ünnepe nem egy napig, hanem két hétig tart. Ez idő alatt lehetőség nyílik arra, hogy a távolabbi rokonság is találkozzon az ünnepi asztalnál. Január 13-án este ismét terített – de immár szerényebb – asztal köré gyűlik a család, majd az asztalbontás után visszatér az élet a megszokott kerékvágásba.
Neszebar és Obzor (Bulgária)
December 24-e a család összetartozását, az otthon tűzhelyének melegét legjobban szimbolizáló ünnep az alapvetően ortodox vallású Bulgáriában. Ezen a napon ér véget a negyvennapos böjti időszak, amely november 15-én kezdődik.
A szentestére készített vacsorát családi körben fogyasztják el. Azonban mielőtt az ünnepi vacsorához ülne a család, a ház legidősebb tagja megszenteli az ételeket, a tömjénnel körbefüstöli az egész házat, hogy megvédje a rossz szellemektől.
A gazdagon terített ünnepi asztalon számtalan hús nélküli étel sorakozik. Hagyományosan nem hiányozhat az ünnepi fogások közül a főtt hántolt árpa, a babfőzelék, a bulgurral és rizzsel töltött káposzta- és szőlőlevél, valamint az osáff (aszalt gyümölcsökből készített kompót) sem.
A ház asszonya kenyeret készít, amibe belesült egy pénzérmét, egy babszemet és egy gombot. Aki a pénzérmét találja meg a kenyérdarabjában, az gazdag, aki a babszemet, az egészséges lesz, aki pedig a gombot leli meg, annak sok munkája akad a következő évben.
Amíg tart a vacsora, senki sem állhat fel, ha ez mégis elkerülhetetlen, akkor lehajtott fejjel kell megtenni, hogy a gonosz erők ne tegyenek kárt a jövő évi gabonatermésben, és ne hozzanak éhínséget a településre.
Roding (Németország)
A bajországi Rodingban karácsonyra mézeskalács szíveket készítenek, amelyeket a Mikulás szétoszt a gyerekek, Franz Reinhold, a város polgármestere pedig a felnőttek között.
A bajorok egyébként nagyon egyszerűen ünnepelnek. Az adventi időszakban karácsonyi aprósüteményt és gyümölcskenyeret (Stollen) sütnek, amely a külsejét tekintve porcukorral megszórt kenyérre hasonlít. Kandírozott narancs- és citromhéjat, mazsolát, marcipánt és vaníliát sütnek a tésztájába, amely a hozzáadott rumtól foszlós és illatos lesz.
A házakat, a kerti fákat színes lámpafüzérekkel díszítik. Az adventi koszorút és a karácsonyfát a gyerekekkel együtt díszítik fel, s betlehemi jászolt is építenek.
Szentestén hagyományosan megajándékozzák egymást, a gyerekeknek a Weihnachtsmann (Télapó) vagy a Christkind (kis Jézus) hozza az ajándékot attól függően, hogy hívő-e a család.
Szenteste hagyományosan savanyú kolbász kerül az asztalra, hagymával. Este 10 órakor elmennek a templomba a karácsonyi istentiszteletre. Az ünnepnapokon meglátogatják egymást a rokonok, és tradicionális ételeket esznek, például liba- vagy sertéssültet.
