Bajory Ágnes Rita, az önkormányzat sajtófőnöke meleg szavakkal nyitotta meg a tárlatot, Nemcsics Kinga népdalénekléssel működött közre.
A gyökerek
A keramikusművész elmesélte, hogy a dédszülei a múlt század elején vidékről Pestre költöztek, és itt építkeztek Erzsébet-Béla telepen, ahol akkoriban parcelláztak. Ebben a házban laktak a nagyszülei is, és most ő él itt a családjával.
Az agyaggal való találkozását az első szerelmének köszönheti, aki ma a férje, ő kezdett el gimnazistaként agyagozást tanulni egy keramikusnál.
Mónika is megnézte, hogy milyen egy kerámiaműhely, hogyan készülnek a kerámiák, és nagyon megtetszett neki is az agyaggal való foglalatosság.
Később, amikor a rokonai meghívták Amerikába, megismerkedett egy keramikusnővel, akinek a munkája nagy hatással volt rá. Ez adta meg azt a bizonyos „végső lökést” ahhoz, hogy a keramikus pályát válassza.
Egyedi stílust alakított ki
Ágoston-Papp Mónika, öreg deszkából készített háttérbe építi be a kerámiáit.
– Ez is a gyökerek révén történt, ugyanis az első öreg deszkás képet azt követően készítettem, hogy le kellett bontani azt a fészert, amit korábban a dédszüleim építettek, mert már csak a borostyánok tartották egybe – mesélte a művésznő. – Amikor kezembe vettem a deszkákat, nagyon megtetszettek. Eszembe jutott, hogy ezek az öreg deszkák valakinek a keze munkáját őrzik, valaki kivágta hozzá a fát, valaki megmunkálta, és az idő csodaszépre öregítette… Ezzel valamit kezdeni kell! Miután sem én, sem a férjem nem ért az asztalos mesterséghez, az jutott az eszembe, hogy össze kellene kombinálni a kerámiát a fával...
A kerámiázás gyakorlati munka
A művésznő elmondta, hogy a piszkosabb munkafázisokkal és a kerámiák égetésével egy pici melléképületben foglalatoskodik. A többi alkotómunkát a lakásban végzi, ami kicsit furcsán hangzik, de nagyon élvezik, mert így sokkal többet együtt van a család.
Sokan teszik fel Mónikának azt a kérdést, hogy miként készül a kerámia, amikor kiderül, hogy mivel foglalkozik. A szíve szerint azt válaszolja, hogy hittel, reménnyel, imádsággal és szeretettel.
Az alkotói munkához vallja, hogy kell egy nagy adag szeretet, és nagyon fontos, hogy az embereknek örömet tud vele szerezni.
Műanyagpohár helyett szép csésze
– Hiszem, hogy a leghétköznapibb tárgynak is küldetése van – mondta Ágoston-Papp Mónika. – Ha szép csészéből isszuk a reggeli kávénkat, ha közben szép tárgyakon kalandozik a tekintetünk, szép gondolatok jutnak az eszünkbe, és a szép gondolatok nyomán szebb világot teremthetünk magunk köré.
Azzal a reménnyel a szívemben dolgozom, hogy, ami a kezeim közt születik, rátalál majd arra, aki annak fogja tekinteni, aminek szántam, ajándéknak.
Szeretet nélkül nem megy!
– Ha szeretet nincs bennem, semmi vagyok és semmi az a tárgy, amit létrehozok – hangsúlyozta a keramikus. – A szeretetből született tárgyakból annyi jó dolog származik! Jó, hogy tudok örülni a munkámnak. Még jobb, amikor valaki más is örül neki. És nagyon jó, amikor ez az öröm visszaáramlik rám...
Mindez azonban nincs izzadság és könnyek nélkül.
Nehéz fizikai munka a keramikusé és nekem bizony a meg-megrendülő hittel, elfogyni akaró reménnyel is küzdeni kell olykor, hogy újra meg újra kivirágozzék bennem a szeretet.
monIcone
Ágoston-Papp Mónika keramikusművész kiállítása szeptember 30-ig tekinthető meg a Fehéren Feketén Galériában
