Böszörményi Gyula egy egyszerű fogással lopta be magát a magyar gyerekolvasók szívébe bő 10 évvel ezelőtt: nem a hazai gyermek- és ifjúsági irodalom kitaposott ösvényén haladt tovább, hanem megpróbálta az angolszász trendeket magyar fejjel újragondolni. Sikerült.
− Amikor úgy határoztam, hogy ifjúsági irodalmat fogok „elkövetni”, megnéztem az akkori magyar kínálatot, és azt kellett látnom, hogy ha ma (ez volt 10 éve) gyerek lennék, bizony én is csak külföldről behozott regényeket olvasnék, mivel a magyar szerzők szinte semmit nem írtak a tizenéveseknek. A rendszerváltás előtt a politikai indokból csendre ítélt írók gyakorta fordultak a gyerekolvasók felé, hogy legalább valamit publikálhassanak, így rengeteg nagyszerű történelmi és kalandregény született [mind emlékszünk a Delfin könyvek népszerűségére]. Ám a magyar írókollegák szerelme a gyerekolvasók felé bizony végül hamiskásnak bizonyult, mivel a rendszerváltás után mind elfordultak tőlük. Szükség volt a Harry Potter és más, nyugatról érkező regények döbbenetes sikerére, hogy a kortárs irodalmárok ráébredjenek: érdemes ifjúsági könyveket írni – foglalta össze az eddigi tapasztalatokat.
Az író sok műfajban népszerű: a sci-fi, a fantasy ugyanolyan jól áll neki, mint a kalandos ifjúsági regény. Ezeket egyetlen dolog köti össze: a szövevényes, hihetetlenül gazdag fantázia. A fantázia világában élő írónak azonban a fantázia világában élő olvasókra van szüksége. Felmerül a kérdés – amelyet olyan sok kortárs írónak feltettek már –, hogy vajon a filmeken és virtuális játékokon edződött fiatalok ugyanolyan lelkesedéssel fogadják-e a fantáziát próbára tevő olvasmányokat, mint a két-három generációval korábbi irodalomkedvelők?
− Végeztem régen néhány kísérletet ezzel kapcsolatban. Csapatnyi gyereket leültettem egy olyan, rendkívül népszerű film elé, amit még nem láthattak addig, de nagyon várták. Aztán egy kulcsfontosságú dramaturgiai pillanatban leállítottam a vetítést, és kértem, folytassák a történetet, hisz annak minden szereplőjét, rezdülését, apró részletét ismerték – csakhogy képtelenek voltak rá! Az agyuk, a fantáziájuk egyáltalán nem volt működőképes, mert teljességgel megszokták, hogy mások (a filmek alkotói) úgyis mindent készen raknak eléjük. Az olvasó gyereknek viszont csak egy szöveges „vázlat” áll rendelkezésére, és muszáj az agyát, a saját fantáziáját használnia, hogy a fejében beindulhasson az a bizonyos „belső mozi” – számolt be élményeiről.
Böszörményi Gyulának azonban nincs oka panaszra, hiszen könyveit rengetegen szeretik. Sokan várják új kötetét is. Lúzer rádió, Budapest! című új regényét, a könyvhéten, vasárnap 14 órától a grafikussal, Szőnyi Gergellyel együtt dedikál. Közben már egy Salamon királyról szóló forgatókönyvön dolgozik.