Az emberek többsége felületesen olvas, pedig úgy és azért kellene olvasni, ahogy Márai Sándor írta: „Életre-halálra olvasni, mert ez a legnagyobb, az emberi ajándék. Gondold meg, hogy csak az ember olvas.”
– A XX. század magyar írói olvasni tanították és tanítják a mai napig az embereket. Az olvasásnak bele kell épülnie az ember mindennapjaiba, mert aki egész életében keveset olvas, az akkor sem fogja ezt tenni, amikor már valóban lenne rá ideje – mondta Udvarhelyi András, a Tűzedzők Alkotó Művészbarát Asztaltársaság irodalmi összejövetelén. – Szokássá kell válnia, és szokássá is tehető az olvasás.
A könyvek szeretetét már a gyermekeinknek megtaníthatjuk, illetve megtaníthatnánk, de szomorú tény, hogy sok kisgyereknek nem olvasnak mesét a szülei, sőt könyvet sem nagyon kapnak ajándékba a fiatalok. Márpedig, az, akit nem tanítunk meg olvasni, nem is fog olvasni. Tartalmas, komoly könyvet alig veszünk elő, sőt szórakoztató irodalmat is ritkán.
– Gyerekkorban még habzsoljuk a könyveket, de a kötelező és az ajánlott olvasmányokat már nem szeretjük. Később pedig a célzott olvasás kerül előtérbe. A fiatalok többsége egyáltalán nem vesz a kezébe könyvet, vagy csak a szakmájához szükséges könyveket olvassa el – mutatott rá Udvarhelyi András. – Pedig az olvasás menekülést is kínál az olykor nyomasztó valóságból, az egyedüllétből, a magányból egy izgalmas világba, a betűk erdejébe, régen volt emberek életébe.
Megfigyelhetjük, hogy az internet korában olvasás gyanánt nemcsak a gyerekeink, hanem mi, felnőttek, is beérjük a hírportálok böngészésével. Magvas tartalom és valós szellemi táplálék nélkül. Pedig a fantáziánknak felnőttként is szüksége volna a szárnyalásra, még ha csak egy gyermekkori kedvencünk újraolvasásának erejéig is. Kezdetnek megtenné…