Katona Péter kerületünkben élő gitárművész, festő kiállítása nyílt meg január 5-én a Kondor Béla Közösségi Házban. Császár Bíró Lilla, az intézmény igazgatóhelyettese üdvözölte a vendégeket, majd Árvay Zolta képzőművész rendhagyó módon nyitotta meg a kiállítást. Katona Péter levélben kérte fel barátját a tárlat megnyitására, amire nyílt levele felolvasásával válaszolt, sok humorral és a sorok között megbújó bölcsességekkel.
– A képeid első benyomásra színes, geometrikus hatást keltettek, mint ahogy említetted, futurisztikus látvány – mondta Árvay Zolta. – De csak messziről, felületes pillantással nézve! Azonban érzelmi töltetűek, ízig-vérig zenész alkotójuknak mélyről jövő inspirációinak gyümölcsei.
A reménytelenség hatja át e műveket. A képek nagy részén zsúfolt város látható, mely tere a romlásnak. Mindenki zaklatott, ideges, irigy, türelmetlen és szeretet nélkül való. A város, ahol mindenki tülekedik „egymás tetején él”, önző és idegen. Ahogy valamikor tanították az iskolában a „félelmetes árnyékú nyugat” jellemzőjeként… Az emberek letapossák, átlépik azt, aki a földre kerül… Ugye milyen időszerű mondat lett újra?
Árvay Zolta a levelét Zarathustra próféta szavaival zárta: „Amit az ember nagyon erőltet, abban az istenek is segítenek”
– Meditálhatunk e mondat mély, filozófiai igazságán – tette hozzá. – Ez a rombolás, de ugyanígy a jobbítás üzenete is lehet. A választandó irány nem kérdéses. S, hogy Péter mely ösvényre lép, az egyértelmű. A felmutatás, a tükörtartás döcögős útjára. Bízunk benne, hogy a vázolt jövő egyszer nem lesz igaz, és nem a rossz irányba száguldunk visszafordíthatatlanul.
– Gyermekkoromban ismerkedtem meg közelebbről a festészettel, ugyanis édesanyám a Lőrinci Fonóban dekoratőrként dolgozott és nagyon szépen festett is – mondta Katona Péter, kerületünkben élő gitárművész, festő. – Édesapám is festett, ő szobafestő volt – tette hozzá huncut mosollyal.
Katona Péter huszonöt évvel ezelőtt öt éven keresztül intenzíven foglalkozott a festészettel, aztán abbahagyta, és három éve ismét kedve támadt, hogy ecsetet fogjon a kezébe. A barátnője és családja inspirálta, hogy fessen újra. Azóta készült munkáinak egy része látható most a tárlaton.
– Miközben festek, zenét hallgatok – mondta az alkotó. – Ilyenkor olyan érzésem támad, mintha nem is én festenék. Csak úgy észrevétlenül, rövid idő alatt készülnek el a képek, nagyon improvizatív módon, felfokozott lelkiállapotban. Ilyenkor szabadon szárnyalok.
Katona Péter festő kiállítása január 24-ig tekinthető meg a Kondor Béla Közösségi Házban.