Ezen a szombaton nem befejeződött, hanem sokkal inkább elkezdődött valami. A Tartozunk – Összetartozunk programsorozat ugyanis arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a Kárpát-medencében élő magyarság milyen színes természeti, kulturális adottságokkal büszkélkedhet. A Felvidéket, Kárpátalját, a Délvidéket és ezúttal Erdélyt megjelenítő sorozat csupán étvágygerjesztő volt. A záróra után nem elégedhetünk meg ennyivel, hanem az ismerkedést folytatni kell!

Fogadj Isten!

Miként az Erdélyt bemutató estet megnyitó Ughy Attila polgármester is hangsúlyozta, rajtunk múlik, hogy milyen kapcsolatokat alakítunk ki, de ehhez nyitottnak kell lenni.
Néhány esztendeje még maga sem ismerte mélyebben Kalotaszeget, egyáltalán nem tudta, ki Kőrösfő polgármestere, ám miután a fanatikus Vasvári-kutató Péntek László községvezető bekopogtatott hozzá, fogadj Istennel válaszolt. Mivel a főváros akkori vezetése kevésbé volt fogékony a határon túlról érkező felvetésekre, maga karolta fel a tervet, hogy az 1848-as márciusi ifjúnak, Vasvári Pálnak végre Budapesten is legyen emlékhelye. A megvalósítás során nem csupán megismerte az Erdély kapujában, a Királyhágó mögött élő kalotaszegieket, hanem olyan szoros kapcsolatot is kiépített velük, amellyel maga is gazdagabbá vált. A kialakuló barátságnak pedig nem is lehetett volna méltóbb pecsétje, mint hogy a kalotaszegiek augusztus 20-án éppen ebben a kerületben tehették le az állampolgári esküt, s válhattak 90 esztendő után hivatalosan is magyarrá.

Kiállni a barátságért

Mert ahogy a program címe is mutatja: tartozunk. Nem csupán azért, mert 2004. december 5-én ármány és nihil szégyenbe taszította az anyaországban élőket, hanem és elsősorban azért, mert több mint 90 éve magukra hagytuk őket, a határainkon túl élőket, s azóta csak váltakozó mértékben álltunk ki értük. A kiállás pedig nem azért fontos, hogy ettől négyzetkilométerek változzanak, sokkal inkább azért, hogy ne csupán virtuális, üres kapcsolataink legyenek, hanem valódi, tartalmas barátságaink, amelyekben tudhatjuk: számíthatunk egymásra.
A többi egykori országrészhez hasonlóan természetesen Erdélyt sem lehet két-három órában bemutatni, de ízelítőt azért kaphattunk belőle. Még azok is, akik azt hitték, hogy eléggé ismerik ezt a területet. Képek, versek, táncok elevenítették fel Erdélyt vagy éppen azt, hogy a méltatlanul elhanyagolt Vasvári Pál milyen körülmények között is adta életét a magyar szabadságharc során a kalotaszegi hegyek között. Mindez nem valamiféle üres, romantikus nosztalgia része, hanem az élő valóság. Ezt később a Márton-napi Civil Mustráról átránduló téblábos és más táncosok bizonyították, akik a kalotaszegiekkel közösen hajnalig ropták az erdélyi dallamokra a táncot.

Tervezett túrák

– A mai estet azért hagytuk a végére, mivel talán az erdélyiekről tudjuk a legtöbbet – mondta Somlai Zsuzsa, az Üde Színfolt Egyesület vezetője. – Ez a sorozat az első lépés volt részünkről a kapcsolatteremtés felé. A tapasztalataink nagyon kedvezők, s úgy érzem, nemcsak a kerületben élők, hanem a határainkon túl maradottak is szeretnék elmélyíteni a kapcsolatokat. Az elmúlt időben szerveztünk már túrát Kárpátaljára és Erdélybe, jövőre pedig – éppen ezért – a Felvidékre és a Délvidékre tervezünk kirándulást. Az alapokat megteremtettük, most az következik, hogy élővé váljanak a kapcsolataink. A kölcsönös ismerkedés után már mindenkinek lehetősége lesz arra, hogy tartalmas, erős kötődést alakítson ki.

Megerősítő kézfogás

Ughy Attila polgármester az est folyamán elárulta, hogy komoly hivatalos tervei is vannak az önkormányzatnak a gyökerek megerősítésére. Az erdélyi Tusnádfürdővel ugyan már testvérvárosi kapcsolata van a kerületnek, Kőrősfővel is rendszeres a közösségvállalás, ám a tervek szerint több határon túli magyarok lakta településsel is szorosabb kapcsolatot szeretnének kialakítani.

Több fotó itt.