A napjaink kézművességét megmutató anyag mellett idén az évszakok váltakozása volt az aktuális kiegészítő téma. A Magyar Kézművességért Alapítvány által kiírt pályázatra hivatásos vagy műkedvelő magyarországi, illetve határon túli kézművesek jelentkezhettek munkáikkal, amennyiben azok természetes alapanyagokból, tradicionális kézműves technikákkal készültek. A rendezvény hagyományai szerint a zsűri 2011-ben is összeállította a tárlat 50 legkiemelkedőbb kézművesének listáját, ők a július 18-i megnyitón vehették át az elismeréseket.
A 234 alkotó mintegy 400 kézműves munkáját felvonultató tárlat anyagát A Magyar Kézművességért Alapítvány (AMKA), az Ipartestületek Országos Szövetsége (IPOSZ) és a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara Kézműipari Tagozata által kiírt pályázatra beérkezett alkotásokból válogatták ki a Hagyományok Háza, valamint a Magyar Művelődési Intézet és Képzőművészeti Lektorátus munkatársai.
Magyar kézművesség-2011. és "A négy évszak-kézműves szemmel" címmel kiírt országos pályázat elbírálása során a zsűri a kerületi Metzker Pál hangszerkészítő népi iparművész, Szántó Szabolcs késes népi iparművész, a népművészet ifjú mestere, és Zsolnai Mihály fafaragó népi iparművész alkotását díjazta.

Metzker Pál hangszerkészítő népi iparművész

Pestszentimrén született, és azóta is itt lakik és dolgozik. Zenésznek készült, de végül elektromérnökként dolgozott. Szerette tanult szakmáját, de mindig is vonzották a hangszerek. Nemcsak a játéktechnika érdekelte, hanem a hangszer megalkotása is. Főleg a vonósokat kedveli. A zene szeretete azonban természetesen megmaradt, csak a hangszeres zenélés ritkult meg. Csaknem ötven évesen visszakanyarodott a zene világába, miután Péter fia elvégezte a Zeneművészeti Főiskola a hangszerész hangszerészképző szakát. Metzker Pál is egyre nagyobb kedvet érzett a hangszerekkel való foglalkozáshoz. Autodidakta úton hangszerkészítő lett. Rengeteg szakkönyv és egyéb segédlet, melyet bátyjától kapott, és az alkalmankénti hangszerész mesterekkel létrejött baráti segítség, tanács, és a sok munka meghozta gyümölcsét. Néhány év után részt vehetett a Hangszerész Szövetség találkozóin, megbeszélésein, pártoló tagja lett ennek a közösségnek, majd munkáival is megjelenhetett a kiállításaikon. Tibor fia is hangszerkészítő népi iparművész lett, a most említett kiállításon szintén láthatók a munkái. Közös kiállításaik és zenei rendezvényeik száma az elmúlt tíz évben több tucatra tehető. Hangszereik önálló tervezésűek, hiszen mindhárman szeretik az egyéni, érdekes hangszereket, történelmi és népi hangszereket egyaránt.
Metzker Pál elsősorban a vonós hangszereket szereti - nemcsak építi és javítja - zenél is. Megtanult csellózni, így kamarazenei előadásokon bármelyik hangszerrel tud közreműködni. Tagja több kamaraegyüttesnek és zenekarnak.

Szántó Szabolcs népi iparművész, a népművészet ifjú mestere
 

A kések iránti életre szóló szenvedélye még a középiskolás éveiben kezdődött. Akkoriban nagyon fogékony volt a történelem, azon belül is a középkor és a hagyományőrzés iránt. Elkezdett haditornázni, ezáltal gyorsan megismerkedett a fegyverekkel és a késekkel.
– A nagypapám kézügyességét örökölve hamar rájöttem, hogy leginkább a kezem ügyességével vihetem a legtöbbre - meséli. – Huszonéves korom elején egy fegyverkovács műhelyében kezdtem el dolgozni, ahol hét évig maradtam. Itt ismerkedtem meg a kovácsmesterséggel. Később a magam lábára álltam és saját műhelyem lett.
Idősebb késes mesterektől sokat tanult, támogatást és bátorítást kapott ahhoz, hogy kis műhelyében egyre magasabb színvonalú kézműves magyar kések készülhessenek.
Kezdetben a kézműves vásárok, és hazai kiállítások nézője volt, majd az egyre több megrendelés hatására versenyeken, és pályázaton vett részt. 2003-ban próbálkozott először zsűriztetéssel, munkáit elfogadták. 2005-ben a Magyar Késmíves Céh tagja lett, 2007-ben megkapta a népi iparművész címet.
Azóta az év szinte minden hazai késes kiállításán jelen van, egyre gyakrabban vesz részt külföldi vásárokban is, hogy bemutathassa késes mestersége legújabb darabjait. Ezúttal a kiállításon disznótoros szettje kapott elismerést.

Zsolnai Mihály fafaragó népi iparművész

Tótkomlóson született, több mint 30 éve Pestszentlőrincen él. Ezernyi szállal kötődik a kerülethez, s lokálpatriótának vallja magát. Kisgyermek kora óta szerelmese a fának, akkor még apró játékokat faragott, de idővel művészi szintre emelte fafaragási tudományát.
Szülőhelyén számos hagyományos, népi mesterséget volt alkalma megfigyelni és kipróbálni. Fél évszázada faragja hivatásszerűen a fát, az emberiség legősibb építőanyagát, hogy átörökítse a faragásba a természet szépségét. Azóta is ez az anyag jelenti számára a csodát. Készített már használati tárgyakat, székelykaput, bútorokat.
Számos egyházművészeti témájú dolgot is faragott; szenteket, kereszteket, templomdíszeket. De munkái közül leginkább a szobrokat kedveli. Az alakábrázolás áll a legközelebb hozzá, nagyon sok szobrot faragott, ezek között több köztéri alkotása is található a kerületben, a fővárosban, valamint az országhatáron innen és túl…
Munkáival számos kiállításon nyert már díjat, és megkapta a „Népi iparművész" és a "Békés megye Népművészetéért", valamint három alkalommal "Pro Renovanda Hungariae Népművészetért" díjat, ezen kívül is több elismeréssel díjazták már, azonban Szabadkán a 1944-es áldozatok emlékére felállított faragott haranglábra a legbüszkébb.
Tanárként ment nyugdíjba, s azóta több időt tud szentelni az alkotásnak.