Horváth Béla kerületünkben él és alkot immár évtizedek óta. Minden jelentősebb pályázaton részt vesz, ahol mindannyiszor rangos helyezéseket ér el. Elsősorban népi iparművészeti használati tárgyakat készít, olyanokat, amelyeket bárki szívesen látna otthonában, mert szépek, egyszerűen díszítettek.  Ezekből a tárgyakból láthatunk ízelítőtmájus 20-ig a Városháza Galériában. Horváth Árpád népzenész és zenekara ráhangolásképpen népi muzsikát játszott, majd a tárlatot Rózsavölgyiné Tomonyák Gitta művésztanár nyitotta meg.

Az alkotó kicsit szűkszavúan, szerényen beszél pályájáról, pedig igen rangos elismerések birtokosa; ugyanis Kapoli-díjas fafaragó népi iparművész, a népművészet mestere. Rendszeresen részt vesz pályázatokon, többször jutalmazták munkáját már fődíjjal, első helyezéssel. 
A legutóbb a Kapoli Antal országos fafaragó pályázaton első helyezést ért el, és Gránátalma-díjat vehetett át az Élő Népművészet XV. Országos Népművészeti Kiállításon, az Iparművészeti Múzeumban.

Horváth Béla Budapesten született, kisgyermekkora óta a kerületben él.
– Amikor már nagyobbacska voltam, hajó- és repülőgépmodelleket, különböző állatfigurákat barkácsoltam – mondta a fafaragó. – A népi használati tárgyakkal Ipolytölgyesen, nagypapám vidéki házában találkoztam először.  Aztán 1970-es évek elején kezdtem el igazán a fafaragással foglalkozni. Ezekben az években találkoztam Pados Antallal, a népművészet mesterével, s tőle sajátítottam el a fémberakásos és ónöntéses technikákat. Alkotói tevékenységemben és szemléletemben akkor következett be változás, amikor a hetvenes évektől működő Fiatalok Művészeti Stúdiója előadásainak rendszeres látogatója lettem. Ettől kezdve minden jelentősebb kiállításon részt vettem.
Népművészeti ihletésű tárgyak formálásánál a művészeti hagyaték eszmeiségét tekinti kiindulópontnak, hangsúlyozva a formák szépségét kerülve a díszítőelemek túlzott hangsúlyozását.
– Tudatosan törekszem arra, hogy a tárgyak használati és művészeti értéke összhangban legyen egymással, illetve erősítsék egymást – hangsúlyozta a fafaragó. – A művészeti hatás fokozása érdekében felhasználom a magyar pásztorművészet díszítőtechnikáit és anyagait, a nemes, időtálló anyagokat, továbbá az ónöntés, fém- és csontberakás technikáját. Ma már kevés díszítéssel, szép formákra van igény.

Munkái megtalálhatók a Magyar Művelődési Intézetben, Kecskeméten a Népi Iparművészeti Múzeumban, a Mátyás templomban és az ábrahámhegyi Szent László templomban, Balatonlellén, Siófokon, Ausztriában, Németországban, Franciaországban, Új Delhiben. S amire még büszke, hogy a Páva című alkotása fából, fémberakással készült alkotása a kerületi anyakönyvi hivatalban látható.
Újszerű funkciókat kapnak a tárgyak
Horváth Béla a faművesség legjobb hagyományait idézi fel, másfelől a csontberakásos technikával régi, közkedvelt motívumokat örökít meg, értéke az újszerű funkciók megtalálása, az igen ötletes technika megoldások sora.

Horváth Béla népi fafaragó iparművész
1975-ben kapta meg a népi iparművész elismerést, 1986-ban a „Népművészet mestere” kormánykitüntetést. A IV. Országos Népi mesterségek művészete pályázaton 1981-ben fődíjat nyert el, és az országos faragó pályázaton Magyarországon egyedülállóan háromszor kapott Kapoli-díjat.  A Pro Renovanda Szakalapítvány 1998-as pályázatán I. díjat, az Élő népművészet pályázaton 2005-ben, 2010-ben Gránátalma-díjban részesült. 2010-ben a Kapoli Antal országos fafaragó pályázaton első helyezést ért el.

Horváth Béla kiállítása május 20-ig tekinthető meg a Városháza Galériában, a polgármesteri hivatal ügyfélfogadási idejében.