A középkorúak még Szélső utcai általános iskolának ismerik, a fiatalabbaknak Táncsics Általános és Német Nemzetiségi Iskolaként. A századik tanítási évét ünneplő intézmény történetében sok volt a változás: utcanevek cserélődtek, új épülettel bővült, és közben a település is átalakult, hiszen az egykori Péteriből Pestszentimre, majd Budapest XVIII. kerülete lett.
– Azt szoktam mondani, hogy mi még ma is falu vagyunk – mondta az intézmény szűkebb környezetéről Svélecz Edit igazgató. – Úgy értem, az itt élők kapcsolatai ma, urbanizált környezetben is olyan közvetlenek és mélyek tudtak maradni, amilyenek a régi, önálló, falusias Pestszentimrén voltak. Ezt a hagyományt őrzi az iskola is. Családias hangulatú, a kapcsolat a szülők, a gyerekek és a tanárok között rendkívül közvetlen.
A kerület egyik legrégibb oktatási intézményének számító Táncsics századik tanítási éve alkalmából muzeális anyaggyűjtésbe kezdett: az egykori diákok, szülők segítségével – és persze az iskola raktárába és archívumába nyúlva – olyan tárgyi emlékeket halmozott fel, amelyek nem csak a Táncsics évszázadát mutatják be: a kerület oktatástörténetének sok szép részletéről is beszélnek.
– Az összegyűjtött anyagból egy kisebb válogatás látható április 29. óta a Városházi Galériában, egy bővebb az iskolában. Itt, a nagyobb térben ki tudtunk állítani például régi iskolapadot, taneszközöket és más érdekes tárgyakat is – mesélte Svélecz Edit.