Az iskolában a 2008-ban alakult zenekar vezetőjével Kabály Adrienn matematika-kémia szakos tanárnővel találkozom. Citeratehetségüket mindjárt be is mutatták néhány népdal eljátszásával.

Kérdésemre, hogy milyen dalokat játszanak, többen is rávágják: csakis magyar népdalt!

Azt is megtudom, hogy hazánkon kívül Szlovákia, Románia, Szerbia, Horvátország és Szlovénia vett részt a pályázaton. A rangsort az döntötte el, hogy a csapatok milyen tehetségesen, milyen aktivitással és hány helyen szerepeltek.

Az adysok kitettek magukért: többek között a Tűzoltó utcai gyermekkórházban, a baptista egyház nyugdíjasai előtt, a Tövishát utcai gyermekotthonban és több templomba szerepeltek. Decemberben karácsonyi betlehemezést is megzenésítettek és előadtak, a dalok közti szünetekben az ilyenkor jellemző tréfás kérdések és ráfelelgetések rigmusaival – természetesen jelmezben.

Néhány perces részt a kedvemért rögtön be is mutattak. Szerényen, de látható örömmel mesélték, hogy Örkényben, az Országos Népzenei Tábor nemzetközi programján is felléptek. A citerán kívül bemutatták és megszólaltatták az egyéb hangszereiket: a furulyaszerű kavalt, a nádi furulyát, körtefurulyát, a csettegőt. Hogy mit jelent nekik a zenélés? Mulatságot, együttlétet, közös örömet, a zene örömét. Meg azt, amit talán ma még nem tudnak: magyar népzenei kultúrát.