A Béke téri kopjafánál emlékeztek október 22-én az 1956-os hősökre a forradalom és szabadságharc 57. évfordulóján. Lomnici Zoltán ünnepi beszédében úgy fogalmazott, hogy az 1956-os események a magyarság XX. századi történelmének legnagyobb szabadságélményét jelentették.
A megemlékezés Márai Sándor Mennyből az angyal című versével kezdődött, amelyet Bozsó Péter színművész adott elő.

Ártatlan áldozatok

Lomnici Zoltán volt főbíró, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke az 1956-os eseményeket felelevenítve arról beszélt, hogy 57 évvel ezelőtt a diktatúrával nyíltan szembeszállók mögött ott állt az otthon maradók támogatása is.

– A kommunista diktatúra megpróbálta eltörni a nemzet gerincét, és folyamatosan durván megsértette az emberi jogokat. Több százezer embert ártatlanul bebörtönöztek, és megfojtották a szabad gondolatot – mondta megemlékező beszédében. – A józanul gondolkodó emberek tisztában voltak azzal, hogy a helyzet tarthatatlan, de érthető módon a többség féltette az életét, hozzátartozói biztonságát.
Végül 1956 októberében néhány ezer bátor fiatal az utcára vonult, és egy történelmi pillanat idejére megvalósult a nemzeti egység.

– Világossá vált, hogy Magyarország jövője csak demokratikus keretek között képzelhető el, és hogy szakítani kell az országot lelki és gazdasági értelemben is rabságban tartó Szovjetunióval.
A szabadság mámorító érzése hatalmas szellemi energiákat szabadított fel. A szovjet vezetők és hazai szövetségeseik aggodalommal figyelték az eseményeket, mert tudták, hogy a magyarországi fordulat veszélyezteti a szocialista világrendet.

Az összefogás üzenete

A túlerőben lévő szovjet csapatokkal szemben alig volt esélye a szabadságharcosoknak, akiknek ezrei példát mutattak hazaszeretetből azzal, hogy a biztos halált választották.

– A forradalom vérbe fojtása után visszatért a félelem légköre, a kettős beszéd – emlékezett vissza Lomnici Zoltán. – Legtöbben mást mondtunk otthon, és mást a munkahelyen vagy az iskolában. A médiapolitikusok és a tanárok azt sulykolták, hogy 1956 ellenforradalom volt, és a szabadságharcosok a nép ellenségei. Ilyen körülmények között sokan még a rendszerváltást követően is gyanakvóan tekintettek a forradalom katonáira, akik ezért nem kaphattak sem erkölcsi, sem igazi anyagi elégtételt. A legtöbbjük ma is szerény körülmények között él. A megemlékezések sokszor formálisak, mindent elfed a közöny. Adósai vagyunk a szabadságharcosoknak az elmaradt igazságtétel miatt.
Lomnici Zoltán úgy véli, Magyarország XX. századi történelme bizonyítja, hogy az összefogás és a nemzeti egység hiánya miatt folyamatosan hátrány éri a nemzetet.

Koszorúkkal is emlékeztek az 56-os hősökre Az 1956-os eseményekre való megemlékezés koszorúzással ért véget. Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata nevében Ughy Attila polgármester, Kucsák László és Lévai István Zoltán alpolgármester helyezett el koszorút a kopjafánál. A Politikai Foglyok Országos Szövetsége képviseletében Csürke Károly elnök és Kovács Lajos koszorúzott, az 56-osok nevében Balyi Miklós és Csernyi József főhajtással tisztelgett a hősök emléke előtt. Ugyancsak koszorúval emlékezett a forradalom áldozataira Hodruszky Csaba, Budapest Főváros Kormányhivatalának XVIII. kerületi vezetője. A Bolgár Nemzetiségi Önkormányzat nevében Gecov Péter és Minkov András, a Német Nemzetiségi Önkormányzat képviseletében Fekete György, a Ruszin Nemzetiségi Önkormányzat részéről Medve Lászlóné és ifjabb Medve László, a Szerb Nemzetiségi Önkormányzat nevében Dimity Antalné és Dimity Miklós koszorúzott. A Fidesz képviseletében Galgóczy Zoltán és Kardos Gábor, a KDNP nevében Csomó Tamás alpolgármester és Szarvas Attila, az MSZP részéről Simon Gábor, Kőrös Péter és Fehér Gábor, a Jobbik nevében Hartaházy Miklós és Gyenge Károly, az LMP képviseletében Kassai Dániel és Botos Norbert, a Demokratikus Koalíció nevében Ferenczi István és Kertész Tibor, a Párbeszéd Magyarországért részéről Petrovai László, a Magyar Szociáldemokraták Pártja nevében Kelenfi Ágnes Kornélia és Varga Noémi, a Nemzeti Fórum XVIII. kerületi szervezete részéről Sántha Gábor, Garadnai Zoltán és Krázi Csaba, a Fidelitas nevében Havasi Zoltán és Mészáros Anita helyezett el koszorút. A kopjafánál lerótta kegyeletét a BKIK XVIII. kerületi tagszervezete, az Eötvös Loránd Polgári Társaság, az Együtt Pestszentimréért Egyesület, a Zöld Sorompó Kulturális Egyesület, a Vasvári Pál Polgári Egyesület, a Brassó utcai iskola és a felnőttek gimnáziuma is.

– Ezt különösen a határon túli magyarok érzik a mindennapjaikban. Az 1956-os forradalom üzenete tehát az, hogy a magyarságnak össze kell fognia ebben a történelmi szituációban is, amiben most élünk. Számos ellenségünk van, sokan törnek a szabadságunkra, és sokan követnek el jogtalanságokat a határon túl élő magyarokkal szemben.

A kerület is helytállt

A kerület lakosai 1956-ban mindent megtettek, amit lehetett. Már október 25-én összegyűltek a pártbizottság épülete előtt, és követelték az emberekről összegyűjtött anyagok kiszolgáltatását. Egy nappal később már halálos áldozatok is voltak a meginduló szovjet csapatok elleni harcban. Pestszentlőrinc a repülőtér miatt fontos felvonulási útvonala volt a szovjeteknek.

– November 8-ig sokan meghaltak itt. Részben a harcokban, de ártatlan áldozatokat is szedtek az összecsapások. Volt, hogy a lövedékek a kenyérért sorban állókat találták el – utalt az elnök az egykori Fröhlich pékség előtt történtekre. – Büszkék lehetünk a hősökre, akik itt Budapest előőrseként megpróbálták a túlerőben lévő szovjet csapatokat megállítani. Úgy gondolom, hogy akkor válunk igazán méltóvá az ő emlékükhöz, ha ragaszkodunk a szabadsághoz, és minden erőnkkel azért küzdünk, hogy a magyar nemzetet soha senki ne nyomhassa el, sem a határinkon belül, sem azokon túl.