ERDÉLYBŐL A LAKATOSRA

Marosvásárhelyen született, családja a málenkij robot elől menekült Magyarországra. Mindenüket eladtak, elajándékoztak, és Bárándon telepedtek le. Ábrányi Béla 1960-ban villanyszerelő-tanulóként került Pestre. A 44. számú Állami Építőipari Vállalat volt az első munkahelye. Ez a cég építette a József Attila-, a KISZ- és a Lakatos úti lakótelepet, Rákoskeresztúr és Kőbánya városközpontját. Öt építkezés és hatvan ember tartozott hozzá. A kerületbe költözésének történetét így idézte fel:

- 1967 májusában a Szinyei Merse Pál utcában vettem egy telket, aztán azokból a blokkokból, amikből a Lakatos-telep épült, vásároltam selejt blokkokat. Kértem darut, kocsikat, aztán, aki a környéken reggel elment dolgozni, még semmit nem látott az udvarban, este meg már állt a házikó. 1967-ben pedig sikerült megvennünk a jelenlegi lakásunkat. Akkor kerültem ide, és akkor kezdtem ezt a garázsvárosügyet.

A hetvenes években ez még egyáltalán nem volt magától értetődő, annyira nem, hogy az akkori tanácselnök, Ambrus János, amikor meghallotta, min töri a fejét az ifjú mesterember, csak annyit kérdezett: "Ábrányikám, állami földre magángarázsokat?" De o keményfejű székely volt, és csak ment előre. A kor "kijáró módszeréhez" alkalmazkodva felkereste Szépvölgyi Zoltán fővárosi tanácselnököt, aki Pestimre képviselője is volt, és aki azt felelte, hogy a legmesszebbmenőkig támogatja az ötletet. Így készült el a Lakatos úttól az Autó - klubig húzódó 205 garázs, vagyis a garázsváros. De ez csak a kezdet volt.

Ábrányi Béla, ha ma körbesétál a lakótelepen, számtalan fejlesztést, építést, korszerűsítést mondhat magáénak. - A lámpás kereszteződés maradandó, meg az útfelújítások, a fedett buszvárók. Aztán a Lakatos út felújítása, az elektromos kábelek áthelyezése a másik oldalra. Hat gyönyörű játszóteret építettünk, hét kilométer járdát. Lett térfigyelő rendszer, bővítettük a parkolókat, a szervizutakat.

TANÁCSTAGSÁGTÓL AZ ÖNKORMÁNYZATI KÉPVISELOSÉGIG

Ábrányi Béla élete összefonódott a tanácsrendszerrel, amely aztán az önkormányzati évtizedekben bontakozott ki. 1990 után öt önkormányzati választást nyert meg (egyéniben!) a Lakatoson, előtte pedig három cikluson át volt a lakótelep tanácstagja:

- Borbély Ferenc volt a Hazafias Népfront titkára. Egyszer megkérdezte, nem vállalnék-e tanácstagságot. Akkor még ötévente volt helyi választás. És innen voltam három cikluson keresztül kerületi tanácstag és ezzel párhuzamosan kétszer fővárosi tanácstag. Kaptunk éves bérletet és év végén egy vacsorát. Ez volt a tiszteletdíjunk.

A környéken nyolc lakásszövetkezet működött, Ábrányi Béla kiharcolta, hogy legyen ezeknek közös karbantartó üzeme. 1988-tól 2000-ig ennek volt az igazgatója. Amikor a karbantartó üzemet eladták, egyéni vállalkozó lett, de egy ideig "munkanélkülin" is volt.

- Hát, mondom, valamit kell kezdeni magammal, és akkor jött az, hogy itt van négy garázs, és azokból csináltunk műhelyeket. Ehhez jött a ráépítés baráti segítséggel és a két kezem munkájával.

Kijelenthetjük, hogy Ábrányi Bélát és a munkáját a Lakatoson szinte mindenki ismeri.

- Vízszerelés, lakásfelújítás, mindenféle dologgal megtalálnak. Volt olyan, hogy indultunk a Balatonra, de valaki megszólított: "Jaj, Ábrányi úr, de jó, hogy látom!" És akkor végighallgattam a problémáját. Úgy ismertek, hogy nekem elmondhatnak bármilyen problémát, biztos, hogy nem fogok viszszaélni vele, és ha egy mód van rá, akkor segítek.

De miből mérheti le egy ezermester, aki egy életet él le ugyanazon a helyen, hogy szeretik és megbecsülik?

- Az emberek tekintetéből mérem le. Én, aki emberekkel foglalkoztam szinte egész életemben, az emberek mozdulatából és tekintetéből ítélek. És ezek a tekintetek biztatók és barátságosak. Sokan köszönnek, és ez jóleső érzés. Tulajdonképpen ez volt a legnagyobb hajtóerő, az emberek megbecsülése, tisztelete.

A Pro Urbe-díjjal kitüntetett Ábrányi Bélától mit is kérdezhettünk volna befejezésül, mint hogy mit szeretne még megélni.

- A Dolgozó utca 18-20. mögött van egy elhagyatott játszótér, ami már nem funkcionál, hiszen építettünk mellé egy gyönyörű játszóteret, ivókúttal, mindennel felszerelve. Itt 18-20 kocsinak lehetne parkolóhelyet létesíteni. A másik a parkolóhelyek felfestése. Amit a társadalmi életben elértem, arra büszke vagyok. A családomra is. Nincs különösebb. Egészséget akarnék.

(bp18 Városkép - Gyuricza Péter)