Milics Mihálynét a lőrinci temetőben helyezték örök nyugalomra
A temetésről készült fotóinkat itt tekintheti meg.
Az alábbiakban Holové Zsolt a temetésen elmondott búcsúbeszédét tesszük közzé:
Tisztelt Gyászoló Család! Barátok, munkatársak!
Tisztelt Búcsúzó és Emlékező Egybegyűltek!
Két dolog indított arra, hogy ezekkel a gondolatokkal kezdjem a megemlékezést. Nem éreztem magam elég erősnek, hogy beszédemet saját gondolataimmal nyissam. Másrészt az elköszönést az elbúcsúzó felől kezdem. Milics Mihályné, KITTI, Sík Sándor Te Deumával búcsúzik.
A család utáni legszorosabb kötelék a barátok, a munkahely, különösen, hogy e kettő szorosan összefonódott.
A munkatársak barátként állnak itt a végső tisztelet lerovásakor. Kittitől az együttérző baráttól, a segítő Embertől búcsúzunk, akit a kegyetlen betegség olyan korán, oylan roved idő alatt ragadott ki a szerettei köréből.
Soféle búcsú ez. Búcsú az édesanyától, a feleségtől, a mosolygó baráttól, munkatársunktól.
Búcsú a cserfes kislánytól, az óvónőképzős diáktól, az óvodapedagógustól, a gyermekek védelmezésében évtizedekig helytálló segítőtől.
Kittinek különleges fénye, a csillogás volt. Derűs, megértő és együttérző, feltétel nélkül segítő, a bajokat megoldó, az örömökben őszintén osztozó napsugaras lénye szeretetet sugárzott. Öröm volt Vele lenni.
Most mégis búcsúzni kell.
A főhajtás búcsú. Búcsú és a tett köszöntése. Mert nincs csodálatosabb az Életnél, az édesanyánál, aki életet ad. És az embernél, aki az egész életét arra teszi fel, hogy gondokkal küszködő anyáknak, árva gyermekeknek segítséget és vígaszt nyújtson.
Életét, munkáját, hivatását dicséri az a több száz család, temérdek gyermek , helyére billentett élet, mindezekért a polgármester úr elismerő oklevele, hogy önkormányzatunk saját halottjának tekinti, De leginkább az őszint, félreismerhetetlen hiányérzet, gyász a körülállók szemében.
Reményünk van, hogy egyszer újra találkozunk, és ebben ma, itt együtt osztozhatunk. Reményünk, mely a búcsúzáshoz is erőt ad.
A Jó Isten nyugosztalja őt!
