Az I. világháborút követő békekötés után nagy számban települtek át Erdélyből az új hatalomnak hűségesküt le nem tevők, elsősorban értelmiségiek, közalkalmazottak. A vasúti tehervagonokban töltött hosszú kényszerű várakozás után kísérletet tettek léthelyzetük javítására, s így kerültek sokan a Pestszentlőrinci Állami Lakótelepre.

Az otthonteremtés nehézségei után a materiális gondok csökkentével, egyre erősebb lett az igény a lelkiek rendezésére is. A szülőföldjüket elhagyóknak szükségük volt a közösség összetartó erejére, hiszen nélküle nem valósíthatók meg a legszemélyesebb célok sem. A közösség megtartó-formáló képessége létszükséglet!
Az Erdélyből ide menekültek zöme unitárius hitben élt, az Állami Lakótelepen megszervezték gyülekezetüket. A lakótelepi erdélyiek templomukat és környékét az elhagyott szülőföldre emlékeztetővé alakították. Az 1970-es években szanált telepen az unitárius templomot meghagyták, a katolikussal egyetemben. Így maradt egy maroknyi Erdély a panelházak között, székelykapus kerítéssel. A templom főbejárati homlokzatán hirdeti az írás az unitáriusok igei jelmondatát: Egy az Isten!

Emléktábla az unitárius templom falán
A Havanna lakótelepen, a Szervét Mihályról elnevezett téren áll az unitárius templom. Az épület falán egy márványtábla állít emléket Szervét Mihály spanyol orvosnak, aki a reformáció idején Svájcban alapította meg az unitárizmust; Kálvin Genfben eretnekké nyilvánította, és a 1500-as években máglyahalálra ítélték. Magyarországon, pontosabban Erdélyben Dávid Ferenc volt az unitárius vallás alapítója.