Kérdéseink
1. Miként várja a húsvétot, mennyire jelentős ünnep ez napjaink emberének?
2. Van-e mód arra, hogy már a földi létünk során „feltámadjunk”, más életet éljünk, s ezáltal is békében, megértésben telhessenek a napjaink?
3. Mindkét vallásban fontos szerepet kap a kereszthalál, a szenvedés – némi hangsúlybéli különbséggel. Hogyan lehet befogadhatóvá tenni a szenvedést abban a világban, ahol minden a percről szól?
4. A református és katolikus egyház húsvéti ünnepe közötti különbségnek mi az eredete?
5. Miként tekint magánemberként az ünnepre, mennyire áll a közel a szívéhez?
 |  |
| Czap Zsolt | Kiss László |
| 1. Korábban több időt hagytunk az ünnepre. Vidéken nőttem fel, ott még ma is jobban élnek a húsvéthoz kötődő népszokások. Gyermekként mindig vártam e szép napokat. A templomban már jó előre, ministránspróbával készültünk. Manapság más a helyzet, a mai kor embere nem tud hosszan készülődni valamire. A szertartásokat is nehezebben érti. Erről a kis herceg és a róka esete jut az eszembe. „- Jobb lett volna, ha ugyanabban az időben jössz - mondta a róka. - De ha csak úgy, akármikor jössz, sosem fogom tudni, hány órára öltöztessem díszbe a szívemet... Szükség van bizonyos szertartásokra is. - Mi az, hogy szertartás? - kérdezte a kis herceg. - Az is olyasvalami, amit alaposan elfelejtettek - mondta a róka. - Attól lesz az egyik nap más, mint a másik, az egyik óra különböző a másiktól.” ( Részlet Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg című könyvéből.) | 1. Mindent megteszek azért, hogy az ünnepet széppé, emelkedetté tegyem a híveim számára. Ez megerőltető munkát kíván, a hiányomat ilyenkor a családom is érzi. Amikor azonban a szószékre lépek, a háttérmunkára már senki sem kíváncsi. Igyekszem csendben lenni, feltöltekezni imádsággal. Nem szeretnék üres lélekkel szép, de semmitmondó beszédet tartani. Vágyam, hogy az evangélium üzenete felemelje, és gazdagítsa az emberek lelkét. Minden húsvét más, mint az előző, mert az élet is szüntelenül változik. |
2. Minden nap újra kell „feltámadni”. Új igent kell mondani napról-napra a munkánkra, a házastársunkra, az életre. Minden nap meg kell halni az önzésünknek és fel kell támadni a szeretetre. Volt a plébániánkon egy fiatalember... Hosszú éveken át kábítószerezett, drogot árult - zűrös ügyei voltak. Három éve megtért. Isten segítségével meghalt a régi élete, és feltámadt egy új életre. Szó szerint is, mert négyszer élesztették újra túladagolás miatt. Jó volt látni őt, a boldogságát. Anyagilag semmije nem volt, mégis azt mondta: „Mindenem megvan.” | 2. A húsvét üzenete, hogy az ember nem tudja magát megváltani, ezért Isteni segítségre szorul. Ez különbözteti meg a keresztyénséget más vallástól. Jézus megváltással ajándékozza meg gyermekeit, ez pedig begyújt egy soha nem látott motort, amely erőt ad egy új életformára. Következménye, hogy több lesz a szeretet, az emberség, s az önzést felváltja a felelősség, a haragosdit a megbocsátás. Ez az erő mozdította el Jézus sírkövét. Ebben hiszek magam is, ezért nem fáradok el az evangélium hirdetésében. |
| 3. Lényegi különbség valójában nincsen a két vallás között. Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását ünnepeljük. A reformátusok inkább Krisztus halálát hangsúlyozzák, ami nagypénteken történt. A katolikusok nagycsütörtöktől vasárnapig ünnepelnek, ami a szombat esti feltámadási misében éri el a csúcspontját. | 3. Ha a hangsúlyt egyoldalúan a kereszthalálra tennénk, akkor elveszítenénk a távlatokat, és afféle „problémamegoldó segélyszolgálattá” válnánk. Ha pedig a feltámadást hangsúlyozzuk egyoldalúan, akkor rajongást támaszthatnánk a lelkekben, hogy már itt van a mennyország. A szenvedés „új szépséget teremni sebez engem”- írta Tóth Árpád. Ezért kár a próbák elől megfutamodni. Legyen bizalmunk Istenben, aki mindent milliárdnyi lépéssel előre lát. Jézus ezt így fogalmazta meg: „Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet”. |
| 4. A múlt században élt egy ember Algériában, Charles de Foucauld. A ruhájára egy keresztet varrt, ami egy szívből nőtt ki. Számomra ez sokat jelent. A szeretet és a szenvedés összefonódását. A szenvedésnek a szeretet ad értelmet, az igazi szeretet pedig áldozatokkal jár együtt. Krisztus keresztútja példa a számunkra, hogyan lehet szeretetből vállalni a szenvedést. | 4. A reformátorok már nem tették kötelezővé a negyven napos böjtöt, mivel ennek bibliai alapját nem találták. A mi ünnepünkre nem a külső színek sokfélesége, hanem a lelki elmélyedés a jellemző. A nagy hitharcok ideje már elmúlt, különböző szokásainkkal nem kizárjuk egymást, hanem színesítjük a két vallást a keresztyénség palettáján. A középkori egyház húsvét szava - bár mi is átvettük - nem fejezi ki az ünnep lényegét, ezért feltámadásnak nevezzük. |
5. Huszonéves koromban egy alkalommal mászkáltam föl, s alá a szobámban. Kérdések gyötörtek. Minek tanulni? Miért jó felkelni, s vállalni a feladataimat? Mi értelme van az életemnek? Így tépelődtem, amikor valami megvilágosodott. Az jelent meg a lelkemben, hogy Krisztusban örök életem van. Világossá vált az is, hogy erről szól az evangélium. Örömhír ez, Isten minden emberi szenvedésen túlérő szeretetének az örömhíre. S ott, akkor, 23 évesen kimondtam: ha ez így van, akár meg is halhatok. Elfogadtam a saját halálomat. Ez különös, meghatározó élmény volt a számomra. Megnyugtató. Nagy belső szabadságot kaptam, mert nem kell félnem a haláltól. Húsvétkor ezt élhetem át, újra meg újra. Krisztus meghalt, de föltámadt a halálból, s általa nekem örök az életem. | 5. Nagy-nagy örömmel gyönyörködöm a természet megújulásában, mert abban Isten munkájának a csodáját látom. A Föld pusztulása, annak a kizsigerelése és a sorvadása mély aggodalommal tölt el ugyan, de hiszek a végső újjáteremtésben, s abban, hogy Isten az egész teremtettséget soha nem látott gazdag formában hozza elő azért, hogy boldogságban, nyugalomban teljenek a napjaink a földi létünk során. |
