1956-ban kapott diplomát a Közgazdasági Egyetemen, 1962-ben pedig az ELTE-n történelem-földrajz szakon szerzett középiskolai tanári képesítést. Egyetlen munkahelye a „Brassó” iskola volt.
Kiemelkedő módszertani kultúra, tudatosság és a követelmények precíz ismerete jellemezte.
A tananyag magas fokú elsajátíttatása tükrözte eredményes oktató munkáját.
Korát messze megelőzve munkáltató órákat tartott. A 47 év pedagógiai tevékenysége során úgymond felfedeztette diákjaival a szaktárgyában rejlő tudományos összefüggéseket. Felébresztette a tanulókban az önálló ismeretszerzés vágyát, korszerű műveltségüket alapozva meg ezzel.
Milyen ember volt?
Különleges egyéniség. Megnyilvánulását, cselekedeteit az emberség irányította, a nehéz helyzeteket csendes humorral oldotta fel. Tanítványai tisztelték, a régi diákok is visszajártak az iskolába, hogy találkozhassanak, beszélgethessenek vele.
Munkatársai becsülték, szerették, elismerték szakmai tudását.
Jellegzetes, senkihez nem hasonlítható személyisége mindnyájunknak hiányozni fog! Emlékét szívünkben őrizzük.
