A Bókay-kert nyári délelőttökön megszokott, strand felől érkező gyerekzsivaját a harangszó és a színpad előtti térség felől jövő zenehangok törték meg. A horvát nemzetiségi napra érkező vendégeknek így a kóló bemelegítő hangjai, táncritmusai mutatták az utat a rendezvény helyszíne felé, miközben lábuk már fel is vette egy-egy dal ütemét még az odaérkezésük előtt.
Mégsem a zenészek voltak az elsők, akik ezen a napon a rendezvény érdekében munkához láttak, mert a bográcsban már reggeltől főtt a finom illatokkal csábító babgulyás. Eleinte mégis a zenészek asztala lett a központ, mert bemelegítő dallamukra már azonnal táncosok gyűltek köréjük, akik igyekeztek összehangolni a lépéseiket, hogy majd a későbbi műsorban minden ki együtt mozogjon, mintha mindig is együtt ropták volna a délszláv zenékre táncukat.

Mindez a készülődés és a megkülönböztetett érdeklődés persze csak addig tarthatott, míg el nem kezdődött az ételosztás, mert attól a pillanattól fogva áthelyeződött a figyelem a bogrács és a tálalóasztal környékére, ahol a Horvát Nemzetiségi Önkormányzat vezetője feltette a koronát az aznapi munkájára azzal, hogy a maga által készített ételt ki is mérte a rendezvény vendégeinek, illetve azoknak is, akik valamilyen okból éppen arra jártak.
Marelyin Jánosné már előző nap megfőzte a leveshez való csülköt, majd hajnal 4-kor kelt, hogy elkészüljön időre a babgulyás. A helyi horvát közösség elnöke elmondta, hogy nemzeti önkormányzatuk 1995-ben alakult, amelynek az elnöke annak idején a férje volt. Korábban a délszláv nemzetiségek, a horvátok, a szerbek és a szlovénok közösen tartották az ehhez hasonló éves rendezvényüket, de volt olyan év, amikor a bolgárok is hozzájuk csatlakoztak.
A Bókay-kerti eseményen a horvát nemzetiségiek és mindenki, aki arra járt jól érezhette magát. A délutáni műsorban a Horvát Hagyományőrző Együttes lépett fel és a táncosok örömére a Ledina Orkestar húzta és pengette a talpalávalót.