A tárlattal a XVIII. kerületi Lengyel Nemzetiségi Önkormányzat megemlékezett arról, hogy 1292. július 24-én halt meg IV. Béla szent életű lánya, Kinga, akit a keresztény egyház szentté avatott. Lengyelország máig védőszentjének tartja a magyar királylányt.
Kinga is láncszeme annak a több évszázadra terjedő kapcsolatnak, amely a Krisztus hitére tért lengyel és magyar nép között szövődött. Pedig élete folyása eleinte egyáltalán nem irányult Lengyelország felé.
A kiállításon fotókat láthat az érdeklődő Lengyelországban és Magyarországon található szent életű Kingát ábrázoló szobrokról, festményekről, grafikákról.
Árpád-házi Szent Kinga Esztergomban született 1224. március 5-én, IV. Béla magyar király és Laszkarisz Mária bizánci császári hercegnő elsőszülött gyermekeként. Kinga szeretett volna egyházi életet élni, hogy életét teljesen Istennek szentelje, de szülei máshogyan döntöttek sorsáról és férjet kerestek számára.
Tizenöt évesen lett lengyel királyné V. Boleszláv lengyel fejedelem hitveseként.
Kinga teljes hozományával hozzájárult a tatárok elleni védelemhez, a tatárjárás után pedig adományokkal segítette az ország újjáépítését. Templomokat, kolostorokat építetett, köztük az ószandeci ferences kolostort. Ide vonult vissza Kinga férje halála után klarissza apácaként. Vagyonát szétosztotta a szegények között. 1292. július 24-én halt meg Ószandecen.
1690-ben VIII. Sándor pápa avatta Kingát boldoggá. Öt évvel később pedig XII. Ince Lengyelország egyik védőszentjévé tette. 1999-ben II. János Pál pápa Ószandecen (Lengyelország) szentté avatta.
A tárlat augusztus 7-ig tekinthető meg a Kondor Béla Közösségi Házban.