Édesapjától tanulta ki a légtornász szakmát. Simet László a cirkuszban nőtt fel, és évek szívós munkájával bebizonyította, hogy a levegőből is meg lehet élni… Különleges produkcióival rendszeresen járja a világot, mindenütt izgalmas perceket szerezve a nézőknek. A csipet Simet család lélegzetállító műsora az óriás szemaforon világszám. A családfő, ahhoz képest, hogy rendszeresen a fellegekben jár – mint például a Soleil cirkuszban vagy a londoni olimpia zárónapján a Wembley stadion felett kifeszített kötélen –, nagyon is „földön járó” ember. Kerületünkben él, a Királyhágó utcában – már, ha itthon éppen van.

 – Érdekes és izgalmas szakma az öné, valahányszor fellép, lenéz a nézőkre, de mégsem nézi le őket…
– Bármi elmondható rólam, de azért, mert gyakran járok a fellegekben, az biztosan nem, hogy nagyképű lennék, én a kötélen is a realitás talaján járok – mondja Simet László légtornász. – Ez a hivatás egyébként alázatra is tanít. A cirkusz világában nőttem fel, ahol nem lehet nagyképűsködni, főleg nem hibázni, mert könnyen az életünkbe kerülhet. Néha azonban elgondolom, hogy nincs szebb halál egy színésznek, mint a színpadon meghalni, nekünk, artistáknak, pedig a porondon, vagy mint Karl Wallenda, aki két magas épület közt zuhant le – nem sokat szenvedett szegény. Persze ezzel várjunk még egy kicsit…
– Épp a közelmúltban zuhant le egy légtornász az egyik külföldi cirkuszban mindössze négy méterről, és életét vesztette.
– Hallottam róla, de nem ismerem a részleteket. Sajnos elég egy kis hiba, és megtörténik a tragédia.
– Volt már életveszélyes helyzetben a levegőben?
– Ha arra gondol, hogy zuhantam-e már le, akkor az a válaszom, hogy nem, hiszen láthatja, itt vagyok. Ennek ellenére többször voltam életveszélyben, de a rutinom és az életösztönöm megmentett, zuhanás közben ugyanis elkaptam a kötelet, majd mintha mi sem történt volna, folytattam tovább a produkciót. Toronyból még sosem estem le a kötélről, de a cirkuszban légtornászként többször is, szerencsére mindannyiszor megúsztam.

Elszáll a félelem

– Nem nő a félelme, ahogy növekszik a magasság, amelyben sétál vagy motorozik?
– A félelem arra való, hogy legyőzzük. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy sose félek, de ez egészséges félelem, ami elszáll, amikor már fent vagyok a kötélen. Minden helyszín, előadás más. A legnagyobb probléma az, hogy a toronykötéltáncnál nincs lehetőség próbára, felmegyünk, és már kezdődik is a műsor. Az első tíz lépésig, amíg le nem tesztelem a kötelet, van feszültség bennem, de utána már élvezem. Nagy tisztelettel kell lenni a magasság iránt.

– A „nagy tisztelet”, illetve a séta közben van ideje kicsit széjjelnézni?
– Nem viszem túlzásba, de azért szétnézek, persze az emberek ijedt arcát nem látom élesen, hál’ istennek.
– Mi van akkor, ha a legnagyobb koncentráció közben rájön önre a köhögés vagy a tüsszentés, esetleg egy légy száll az orrára?
– Na, ez az utóbbi a nagyobb gond. Különben a drótkötél a legjobb orvos, odafent minden betegség elmúlik. Ha hiszi, ha nem, még egyszer sem kellett a magasban tüsszentenem vagy köhögnöm.
– Nem ússza meg még egy laikus kérdés nélkül. Ehhez a szakmához jó idegzet is kell, azaz semmin nem idegesítheti fel magát. A kötéltáncosnak kötélből vannak az idegei?
– Azt nem mondanám. Engem is érnek bosszúságok, még a produkció előtt is, ilyenkor nagy önuralomra van szükség, hogy megnyugodjak.
– A feleségével dolgozik együtt, ki van szolgáltatva neki, tehát nem érdemes összeveszni vele…
– Bizony nem, bár éppen külön utakon kezdünk járni, a kezében van a sorsom, ami persze fordítva is igaz. Olgával már másfél évtizede dolgozom együtt, s két gyermekünk is van.

Nem gazdagodott meg

– Sosem volt tériszonya?
– Nem, de amikor tizennégy évesen elkezdtem gyakorolni, először négyméteres magasságban, kikötés nélkül, és lepillantottam, azt kérdeztem magamtól: kell ezt nekem csinálni? Egy hét múlva már nem tettem fel ezt a kérdést, és azóta sem. Eldőlt a sorsom.

– S egyre magasabbra tört… Mostanában negyven-ötven méter magasságból ijesztgeti a nézőket. Tényleg, meddig lehet ezt fokozni, hány méter magasságra vágyik még, hogy együtt sétáljon vagy motorozzon Olgával vagy más partnerrel?
– Elég ez, innen is nagyot lehet zuhanni, hiszen biztonsági kötél, illetve háló nélkül sétálunk, motorozunk, csupán egy egyensúlyozó rúd van a kezünkben. A közönség ezt méltányolja, ami további merészségekre ösztönöz bennünket, de van egy fizikai határ, ahol még biztonságban lehet kifeszíteni a kötelet. Sokáig álmom volt, hogy a Boszporusz felett, két kontinens, Európa és Ázsia közt sétáljak, amit még senki nem tett meg, de ez igen sok pénzt, nagy apparátust igényelne. Egyelőre úgy látom, álom marad az egész.
– Járja a világot, szerepel a legnagyobb cirkuszokban, mint például a Cirque du Soleilben, fellépett a londoni olimpia záróünnepségén is, és számos díjat nyert. Meg lehet ebből élni?
– Nem vagyok gazdag ember. Sokfelé hívnak, cirkuszfesztiválokra is, ahonnan rendszeresen hazahozok valamilyen díjat, mint évekkel ezelőtt, amikor ezüst fokozatot nyertem a Budapesti Cirkuszfesztiválon és Franciaországban a Massyi Nemzetközi Cirkuszfesztiválon, míg Kínában arany fokozatot. Nagyon költséges az utaztatásom, csak a szemaforrekvizitek szállítása egy másik földrészre húszezer dollárba kerül! Most egyébként Dániában turnézom fél évig.