Az ünnepi szónok kiemelte, hogy bár legtöbbször csak a forradalmárok vezetőinek, például Petőfi Sándornak vagy Vasvári Pálnak a neve hangzik el, a márciusi ifjak csoportja mintegy 100 főt számlált.
– Nemcsak férfiakból állt ez a társaság, hanem néhány hölgy is közéjük tartozott, és mindnyájukat összekötötte a közös álláspont, a polgári átalakulásért, a francia forradalom eszméiért való lelkesedés – mondta Zakar Péter.
A tehetség tisztelete
A történész hozzátette, hogy 1848. március 15-én egy vértelen, sikeres forradalom kezdődött. Vajda János költő, a márciusi ifjak egyike a szabadságharc leverése után néhány évvel így emlékezett erre:
A hősökre emlékeztetnek a koszorúk Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére koszorúkat helyeztek el a Kossuth téri emlékműnél. Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata nevében Ughy Attila polgármester, Kucsák László országgyűlési képviselő, alpolgármester és Lévai István Zoltán alpolgármester koszorúzott. A polgármesteri hivatal koszorúját Peitler Péter jegyző és Takács Gusztáv helyezte el. A XVIII. kerületi Kormányhivatal képviseletében Hodruszky Csaba hivatalvezető valamint Pilcsák Csaba, a Fidesz XVIII. kerületi szervezete nevében Galgóczy Zoltán és Dömötör István, a KDNP képviseletében Csomó Tamás, az MSZP, a Demokratikus Koalíció, a Párbeszéd Magyarországért, az Együtt – a Korszakváltók Pártja és a Magyar Liberális Párt nevében Kunhalmi Ágnes és a pártok képviselői, a Jobbik XVIII. kerületi szervezete nevében Makai Tibor országgyűlési képviselőjelölt és Hartaházy Miklós elnök koszorúzott. Szinten kegyelettel adóztak a hősök emlékének a nemzetiségi önkormányzatok képviselői, a lengyel Dąbrowa Tarnowska és a bolgár Obzor város küldöttei, illetve a többi kerületi politikai párt, a civil és a kulturális szervezetek, valamint az oktatási intézmények képviselői. |
– Ritka idők voltak ezek. Egy olyan pillanat, amikor az igaz tehetség feltétel nélküli tiszteletnek örvendett, és amikor a ravaszt, a filisztert mindenki gúnyosan kilökte magából. Ezen alapult a barátságunk. Ezért becsülte mindenki Petőfit, ezért lehetett ő a vezetőnk – idézte fel Vajda János gondolatait Zakar Péter.
Hozzáfűzte, hogy a márciusi ifjak Kossuth Lajoshoz hasonlóan úgy gondolták, követeléseik eléréséhez nincs szükség erőszakra. Lelkesítette őket a törvény előtti egyenlőség, a jobbágyság eltörlésére való törekvés.
– Ezek a fiatalok többnyire szegények voltak, legtöbbjük polgári származású, bár néhányuknak volt nemesi oklevele is. De valamilyen módon mindannyian íróemberek voltak, akik keresték a helyüket abban a meglehetősen hierarchikus, hajbókolásra alapozott régi rendszerben.
Polgári átalakulás
Zakar Péter felidézte a Pesti Hírlap 1848. március 16-i tudósítását is, amelyből szintén kiderül, hogy a forradalmárok úgy gondolták, hasonló dolog történik Budapesten, mint korábban Párizsban.
– A fővárosnak nem mindennapi színe van. A mozgalmi szellem, mely egész Nyugaton fölemeli zászlaját, itt is nyilvánulni kezd – idézte a történész a 166 éve megjelent sorokat.
A korabeli újság megemlítette, hogy a tömeg türelmesen várakozott az esőben, amíg Landerer és Heckenast nyomdájában elkészült magyar és német nyelven is a 12 pont és a Nemzeti dal. A békés megmozdulás ellenére ugyanakkor valamennyi résztvevő forradalomként élte meg az eseményeket.
– Forradalom volt, mert sikerült a polgári átalakulás alapvető feltételeit elfogadtatni a Helytartótanáccsal. Érvénybe léptették a sajtószabadságot, elérték a politikai foglyok szabadon bocsátását. Az ország büszke volt arra, hogy mindezt békés úton sikerült megtenni. Ezek a fiatalok nem a meggazdagodás érdekében, hanem az elveikért cselekedtek, új levegőt hozva a politikai közéletbe.
Méltón a szabadságra
Az 1848–49-es események megtisztították a magyar közéletet – nem véletlen, hogy mindenütt a világon megemlékeznek a forradalomról, ahol magyarok élnek. Még zajlott a szabadságharc, amikor 1849. március 15-én megünnepelték az első évfordulót.
– A szabadságharc leverését követő évben Pesten pedig munkások tüntettek ezen a napon. A kiegyezéskor a magyar pártrendszer annak mentén épült fel, hogy ki az, aki elfogadja a forradalmat, és ki az, aki szeretne valamilyen kompromisszumot kötni az uralkodóval – fogalmazott Zakar Péter. – A magyarság később is ragaszkodott ehhez a dátumhoz. Mind a két világháború közötti időszakban, mind később, a kommunista diktatúra idején. 1956-ban is ehhez az örökséghez nyúltak vissza.
A történész hangsúlyozta, hogy át kell éreznünk a felelősséget, mert rajtunk múlik, hogy mit kezdünk ezzel az örökséggel. A beszédét Görgey Artúr tábornok szavaival zárta:
– A szabadságra méltónak kell lenni, nem elég azt kiharcolni.
Ünnepi megemlékezés Imrén
