Két felvonásban, november 8-án és 9-én rendezték meg a kerületben a Márton-napi lámpás felvonulást. A XVIII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat és Pestszentlőrinc-Pestszentimre önkormányzata második éve szervezi közösen a népszerű eseményt. Az első felvonulás kiindulópontja az imrei Hősök tere, a másodiké a lőrinci Kossuth tér volt.

Mintegy húsz perccel a hivatalos kezdés előtt csupán néhányan sétálgattak az pestszentimrei helyszínen, ám délután öt órakor már csak lapjával fértek el egymás mellett a fényes menet résztvevői. A babakocsisoktól az aggastyán korosztályig mintegy másfél ezren döntöttek a hagyományos menetben való részvétel mellett, a kezükben saját készítésű lámpással.

Közben szólt a dal

A hangszórók „libás nótákat” zengtek, bár az egyik dal szövege nem bátorította igazán a sétára készülőket, mert az egyik sora valahogy így hangzott: Vicces állat a lúd, nem kell néki gyalogút. Szerencsére a szöveg süket fülekre talált...
A program köszöntőkkel vette kezdetét. A hóna alatt egy szövetlibát szorongatva mondta el a köszöntőjét először németül, majd magyarul Lelkes Gáborné, a XVIII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat alelnöke, a Fővárosi Német Önkormányzat képviselője. Kérésére mindenki a magasba emelte lámpását, bizonyítva, hogy készen áll az indulásra. Ezt követően – libával a kezében – Galgóczy Zoltán lépett a mikrofonhoz.

– A nagy számban megjelent résztvevőket elnézve Szent Márton ismert érdemein túl egy újabb pozitív képességére is fény derült. Ez az új képessége nem más, mint a közösségteremtő ereje. Kívánom, hogy maradjon ilyen mosolygós és vidám a felvonulás a sportkastélyi végállomásig, sőt tartson akár tovább is! – mondta rövid köszöntőjében az alpolgármester, majd ő maga is beállt a sorba.
Szent Márton Dáma névre hallgató fehér paripája izgatottan kezdte lassú ügetését, ami érthető volt, hiszen közvetlenül előtte rezesbanda fújta a talpalávalót. Okos állat a ló, néhány méternyi rakoncátlankodás után megadta magát, és mindenki örömére rendesen viselkedett.

Séta közben a négyéves Rátkay Hanna megosztotta apró titkát az olvasóinkkal:
– Tetszik tudni, én már öt napja számoltam, hányat kell még aludnom, hogy elindulhassak lámpámmal az útra.

Irány Pestszentlőrinc!

A lőrinci felvonulásig már csak egyet kellett aludni... Mint világító szentjánosbogarak, úgy közeledtek a felvonulás résztvevői a Sztehlo Gábor Evangélikus Gimnázium előtti találkozóhely felé. A tanárok és a tanulók forró teával és aprósüteménnyel fogadták Szent Márton barátait. Lelkesen mesélték, hogy a két liba és a ló egymással jól megférve pihent a gimnázium udvarán, majd rákészültek a kora esti fellépésre. Sunkel Dirk, a XVIII. kerületi Német Nemzetiségi Önkormányzat elnöke és a lámpás felvonulásban már igen jártas Galgóczy Zoltán köszöntőjét követően beindult a fényes menet a régi piactér felé. A lőrinci, hasonlóan az imrei felvonuláshoz, Szent Márton jótettével zárult, vagyis Márton megszemélyesítője egy arra menő, igencsak fázó szegény embernek felkínálta köpenyének kardjával kettévágott felét. Ezt a jó cselekedetet a gyerekek nagy tapssal és ovációval jutalmazták.
A lámpás felvonulások végére kicsik és nagyok egyaránt megéheztek, megszomjaztak, így mind Pestszentimrén, mind Pestszentlőrincen fogyott a zsíros kenyér és a forró tea. A hazafelé tartók lámpásai lassan kialudtak, de
közben elindult a gyerekek és a szülők közti kérdés-felelet játék, amikor is az
apróságok kérdései szinte mindig a „miért” szóval kezdődtek.