− Laci bácsi sok időt töltött hajléktalanszállókon, ahol megszokta, hogy minden értékére vigyázni kell. Nagyon nehezen tudtuk neki elmagyarázni, hogy ha lefekszik, a szemüvegét kiteheti a polcra, már nem kell a zsebébe gyűrnie – mesélte Dénes Mária nyugdíjas rádiós, aki Üllői úti lakosként csöppent bele Kóczián László történetébe.

Laci bácsi annak a generációnak a tagja, amelynek a rendszerváltozás éveiben nagyon sokat kellett küzdenie egzisztenciája megtartásáért. Neki nem sikerült, alul maradt a küzdelemben, rövid időn belül mindenét elvesztette. Azóta sodródott, szállókon vagy az utcán élve. A külső Üllői út lakói hosszabb ideje ismerik a kedves, barátságos embert, aki hol itt, hol ott tűnt fel a környéken.

− Megszerettük őt, és felmerült az ötlet, hogy talán segíthetünk neki – magyarázta Dénes Mária.
A környéken élők felvették a kapcsolatot a polgármesteri hivatal humánszolgáltatási irodájával, majd aláírásokat gyűjtöttek ahhoz a levélhez, amelyben a hivataltól kértek segítséget. Az önkormányzat végül támogatta ezt a rendkívüli kezdeményezést, és felújított egy aprócska szociális bérlakást, amelybe december 16-án költözhetett be Kóczián László.
− Mivel a beköltözés idejére Kóczián úr lakcímkártyát is kapott, jogosult lett tűzifára. Ezt is leszállítottuk – mondta Csomó Tamás alpolgármester, hozzátéve: − És mivel közeleg a karácsony, egy csekély ajándékcsomaggal is igyekeztünk kedveskedni az új lakónak. Remélem, Kóczián László jól érzi majd magát régen várt otthonában.