A közösségi kert ötlete eredetileg Angliában született meg, ahol a második világháború alatt a városi élelmiszer-ellátást próbálták javítani azzal, hogy termőterületeket hoztak létre az urbánus környezetben, és azokat önkéntesek művelték.

A hatvanas évektől már inkább az alkotó elfoglaltság és a közösségépítés volt fontos, bár igaz, a mozgalomba bekapcsolódó városlakóknak az is jólesett, hogy saját munkájuk gyümölcsét fogyaszthatják otthon.
A közösségi kertek lassan itthon is évtizedes múltra tekintenek vissza, s a legtöbben a fővárosban vágnak bele, akár lakótelepeken is. Egy-egy kert művelői előbb-utóbb közösséget formálnak, ám a mozgalmat koordináló Városi Kertek Egyesülete, illetve a megvalósulást támogató önkormányzatok a kezdettől igyekeznek rásegíteni a szerveződésre. Például hagyománnyá vált a kertgondozói körökben a betakarítás végén közös ünnepet ülni, ahogyan az a régi paraszti világban is szokás volt.
Ebből fejlődött ki tavaly a Közösségi Kertek Éjszakájának ötlete, amelyhez a Lakatos-lakótelepen működő Lőrinci Kertelő is csatlakozott. Az idei eseményt szeptember 2-án borongós, majd esősre forduló időben rendezték 16 kert közösségének részvételével. Bár az este érkező eső nem tett jót a programnak, mint az képünkön is látszik, a Lőrinci Kertelő köré szerveződött családoknak azért sikerült közös főzéssel, terménykóstolóval, mozgással, játékokkal megünnepelniük a tavasztól tartó munkák gyümölcsét.