Budapest, azon belül a XVIII. kerület neves külföldi és magyar graffitiművészek rendelkezésére bocsátott egy több mint 400 méter hosszú falfelületet augusztus 19–20-án a Május 1. téren a Meeting of Styles nemzetközi streetart- és graffititalálkozó keretében.

Honnan és mikor indult útjára a rendezvénysorozat? Mi, magyarok, mikor csatlakoztunk, és a XVIII. kerület mit tud a sikeres lebonyolítás érdekében nyújtani? – kérdeztük Árvay Márton főszervezőt.
– A rendezvénysorozat Németországból indult útjára 1997-ben. Azóta a graffitiművészek Indonéziától Salvadoron át az Egyesült Államokig és Ausztráliáig több városban mutatták már be az alkotásaikat. A rendezvény magyarországi megrendezésének ötlete 2014–2015-ben fogalmazódott meg. Az ötletből valóság lett, és már két éve látom el a főszervezői feladatokat. Nagy szerencsémre ma már egy komplett csapat segíti a munkát. Az itteni adottság is nagy szerencse: a XVIII. kerület könnyen megközelíthető, kőhajításnyira van a repülőtértől, és rendelkezik egy 400 méter hosszú, 1200 négyzetméteres összefüggő falfelülettel.

A graffitisek alkotásait vegyes érzelmekkel fogadják az emberek, egyesek csak sima falfirkaként minősítik (főleg, ha nem a megfelelő helyen, például frissen felújított épületek falán tűnnek fel ugyanazok a krikszkrakszok). Egyre több helyen láthatunk azonban Budapesten is színes, szellemes alkotásokat, amelyek megrendelésre kerültek fel tűzfalakra, amúgy szomorú falfelületekre.
– Az ipari területek szürke, illetve egyszínűre festett falai magukban hordozzák annak lehetőségét, hogy a fiatal, feltörekvő vagy éppen már gyakorlott profi művészek használják, színesítsék ezt az életteret. Egy megfestett fal még sosem tett kárt senkiben, még akkor sem, ha nem nyeri el mindenki tetszését.
Szemlélődés közben elcsíptem egy-egy látogató félmondatát, volt, aki ritka jó fejeknek, és volt, aki fura figuráknak tartotta a művészeket. Milyenek ők valójában?

– Bőven akadnak jó fejek és fura figurák is. Egy dolog biztos, szeretett hobbijukért komoly anyagi áldozatokat képesek hozni. Bár a szponzoroknak köszönhetően a festék és a lakhatás ingyenes, az utazási költségek és a gyakran kiszabott büntetések nagyon megterhelik a pénztárcájukat. De vállalják, mert imádják, amit csinálnak. Őszinte vágyuk egyre több emberrel megismertetni, megszerettetni a művészetüket. Büszke vagyok arra, hogy itt és most huszonhat külföldi és huszonhárom hazai graffitis fújta a falat.
Kedves olvasók: a művek jó ideig láthatók a Május 1. téren, a Szemeretelep vasútállomásnál. Érdemes elmenni egy családi séta keretében, hogy eldöntsék, közelebb került-e ez a művészeti ág a szívükhöz, vagy marad az elutasítás.