Örülhetnek a kerületben és a környéken élő horgászok, mert Pestszentlőrincen található a kevés fővárosi horgásztó egyike. Ki is használják ezt, mert állandó vendégei a Balázs-tónak. A tavat üzemeltető horgászegyesületről kérdeztük az elnököt, dr. Molnár Pétert.

Csupán azért, hogy tudjuk, „hol vagyunk”, melyik tónak a partján próbáljuk meg kifogni a nagy halat, álljon itt néhány mondat a Balázs-tóról.
A tó az 1920-as évek elején keletkezett, agyagbányászatból származó vízterület, s az akkori tulajdonosról kapta a nevét. A horgászegyesület 1945 óta működik itt, és kezeli a tavat. A tó vízterülete egyhektárnyi, a mélysége a közepén eléri a 7-8 métert, s a part mentén is 2-3 méteres. A Balázs-tóba havonta telepítenek halat, ami kellő fogást garantál.

Biztos fogás nincs

– Mivel sok halat telepítenek, jogos a felvetés: biztos fogással távozik-e az, aki ezt a tavat választja?
– Olyan, hogy biztos fogás, nálunk nincs, mert kell az a bizonyos horgászszerencse is, de tény, hogy jól állunk, bőséges a halállomány, így jó esély van arra, hogy nem távozik üres kézzel az, aki nálunk próbál szerencsét.
– Mennyiért lehet szerencséje valakinek?
– A kétbotos teljes árú jegy, amiért két nemes hal fogható ki, 3500 forintba kerül, de van egybotos jegyünk is, amelyet 2000 forintért kínálunk. A sportjegy csak 1500 forint, de a fogott halat vissza kell dobni.
– Ez az igazi sporthorgászat...
– Igen, azt is szívesen látjuk, aki ilyen céllal jön.

Örülnek az utánpótlásnak

– Hallva a kétbotos napijegy árát, nem sok ez?
– Nem, ellenkezőleg, az olcsók közé tartozunk. Nem beszélve arról, hogy a hal, a ponty ára 1200–1300 forint. Ha hozzászámolom, hogy a halak telepítése, a tó karbantartása, az egyesület fenntartása is sokba kerül, érthető, hogy miért nem magasak a Lőrinci Fonó Horgászegyesület árai.

– Ha már az egyesületet említette: hány tagjuk van?
– Hatvankét igazolt horgász jár a Balázs-tó partjára. Van egy ifjúsági korú tagunk, s van öt-hat gyerekek, akiket a család, a rokonok, a nagypapák „fertőznek meg”. Az ő jelenlétük nagyon is fontos, már csak az utánpótlás szempontjából is. Örömmel látjuk őket, váljon jó, sportszerű horgász belőlük.

Örök „szakma”

– Napjainkban is népszerű-e a horgászat, vagy ha úgy tetszik, a sporthorgászat?
– Igen, örök „szakma” ez, mindig megvannak az öregek, s mindig jönnek újak. Ettől az állandóságtól függetlenül figyelnünk kell arra, hogy képben legyünk. Ennek jegyében leszünk ott szeptember 23-án a Bókay-kertben a Sportízelítőn. Ott sokakkal találkozhatunk, s népszerűsíthetjük a Fonót meg a Balázs-tavat.