A 83 évét meghazudtoló frissességgel, kitűnő formában lépett a katedrára dr. Debreczeni László a Kandó Téri Általános Iskolában április 27-én. Tisztán, érthetően és empatikusan mesélt egy rendhagyó történelemóra keretében a Pécsett és környékén személyesen átélt 1956-os forradalomi eseményekről.

Magyar Márta intézményvezető meleg hangú, gyakran könnycseppekkel kísért köszöntőjét követően egy autentikus forradalmárral ismerkedhettünk meg. Debreczeni Lászlót ötödéves orvostanhallgatóként érték az események. Október 22-én a pécsi orvostudományi egyetem diákjaihoz is eljutottak a budapesti történések hírei. A diákparlament rendkívüli ülést tartott, ahol Debreczenit elnökké választották, s egyúttal a frissen megalapított orvosegyetemi zászlóalj tagja lett. Mint elmondta, a rövid dicsőséges időszakban bíztak egy más, emberértékű új világban.
Az előadó ritkán hallott egyszerű mondatokkal szedte le a „szentelt vizet” Eisenhowerről, aki az ötvenhatos forradalmi események idején az Egyesült Államok elnöke volt, és aki egyértelművé tette, hogy nem lesz amerikai beavatkozás. A szuezi válság sem tett jót a mi forradalmi ügyünknek. Debreczeni László úgy sommázta a történéseket, hogy Eisenhowerhez hasonlóan az „érzékeny, művelt” nyugati politikusok is cserbenhagyták a magyarokat.

Az előadó megosztotta a nyolcadik osztályos tanulókkal az 1956 novemberében a Mecsek erdeiben zajló ellenállás kevesek által ismert történetét is.
A forradalom résztvevőire keserű évek vártak, kivégzések, börtönbüntetések sokaságával indult a bosszúhadjárat. Debreczeni László sem volt kivétel, mint hetedrendű vádlottat három és fél év börtönbüntetésre ítélték. 1959-ben amnesztiával szabadult. Tanulmányait 1964-ben fejezte be, és még abban az évben üzemorvosként, bányamentőként került a Mecseki Szénbányászati Tröszthöz, ahol 1986-ig dolgozott. Szolgált üzemi főorvosként is, majd a rendszerváltozás után az ÁNTSZ tisztifőorvosa, a Baranya megyei intézet vezetőhelyettese volt egészen 2002. évi nyugdíjazásáig.
Eredetileg a tanulók kérdéseivel zárult volna az előadás, ám ez egy kérdés kivételével elmaradt. Miért is? Azért, mert a kétórás történelemóra szinte minden kérdésre választ adott.
Magyar Mária így búcsúzott Debreczeni Lászlótól:
– Tanítványaink nevében is köszönöm az alapos, empatikus előadást. Szavaiból mindenki számára kiderült, miként lehetett embernek maradni az embertelenségben.