– Gyermekkoromban sokat hallottam szüleimtől 1944-es karácsonyáról. Édesapám, Pándy Árpád a pécsi hadapródiskolában tanított, mint történelem-földrajz-magyar szakos tanár, századosi rangban. Nem akart ő katona lenni, sőt… Előtte a sárospataki tanítóképzőben tanított, onnan azonban minden évben több hónapra behívták katonának a visszacsatolt részek felszabadítására. Életcélja a tanítás volt, ezért – megtudván, hogy katonatanárokat nem hívnak be harci alakulatokhoz – a hadapródiskolát választotta munkahelyéül. Hát így lett apámból a legpacifistább katonatiszt. Amikor a délről támadó szovjet csapatok elérték Pécset, apámat a budapesti Görgey Artúr Műszaki Hadapródiskolába helyezték. Pécsi menyasszonya lett, az édesanyám, aki hála istennek, itt van közöttünk, a 94. évében. 1944 őszén apám venni akart egy háromszobás villát a Svábhegyen. A vétel már tárgyalási szakaszban volt, amikor november 15-i határidővel Pestszentimre lakosságát a közeledő front miatt kitelepítették, s a család, a svábhegyi házba költözött.
Menekülve ünnepeltek
– Kikből állt akkor a család?
– Édesapám szülei, a húga a férjével – fiukkal, pici lányukkal – és az öccse alkotta a családot. A szüleim december 8-án a Szabadság téri református templomban esküdtek, egy légitámadás közepette. Édesanyám később többször is viccesen emlegette, hogy nem érvényes a házassága, mert a lelkész a robbanások miatt nem hallhatta az igent.
Az esküvői vacsora babfőzelék volt, ami nagy szó volt akkor. A hadapródiskola már hamarabb Mosonmagyaróvárra költözött, apámékat két nappal az esküvőjük után egy katonai teherautó vitte oda. Vettek egy disznót, amit a szállásadó háziak segítségével levágtak és feldolgoztak. Karácsony előtt aztán bevagonírozták az iskolát, s vitték tovább, nyugat felé. Apámék, mint ifjú házasok, egy fél vagont kaptak szálláshelyül. A karácsonyestét vonaton töltötték, s a magukkal vitt disznótorosból több tiszttársat megvendégeltek a feleségükkel együtt. Fejedelmi vacsora volt ez ’44 szentestéjén, a háború forgatagában. A vonatból Passauban szálltak ki, ahol a tiszteket és a tiszti asszonyokat szétválasztották. Az amerikai csapatok itt-ott túlmentek a megállapodás szerinti határvonalakon, s ezekről a területekről vissza kellett vonulniuk a szovjetek javára. Így állt elő az a helyzet, hogy a tisztek amerikai, a feleségeik – köztük édesanyám – orosz hadifogságba estek. Az asszonyok azonban közvetlenül a komisszár védelme alatt álltak, ami teljes biztonságot jelentett számukra. Szüleim külön-külön tértek haza, apám valamivel később.
Segített az összefogás
– Hogy telt az itthon maradottak karácsonya?
– Szüleim kivételével a család akkor a svábhegyi házban volt, és éppen azon a tájon zárult a szovjet gyűrű Budapest körül. A villa parkjának fái biztosították a tüzelőt, és a karácsonyfa is a kertből került ki. A díszeket házilag készítették, de a fenyőillat, az együttlét szentté tette az ünnepet. A csatazajban persze nehéz volt élelemről gondoskodni, de vizet szerezni még nehezebben lehetett. Az imrei férfiak szerencsére összefogtak, és beosztották egymás közt a víz beszerzését. Érdekes ugyanis, hogy több pestszentimrei is a Svábhegyre menekült, például a Molnár patikus családja. Az imreiek különös ragaszkodással tartottak össze, és ez segítette elviselhetőbbé tenni a körülményeket.
Elmenekült a szégyentől
– A Pestszentlőrinci Állami Gimnáziumban kapott tanári kinevezést 1945-ben. Amikor 1950-ben szóba került a Steinmetz Miklós név felvétele, azt kapta feladatul az igazgatótól, hogy kutassa fel, ki is ez a Steinmetz kapitány, a hős névadó parlamenter. Édesapám emlékezett egy Pécsett lakó, hasonló nevű családra, s kiderítette, hogy Steinmetz a rokonuk volt, aki a Szovjetunióba került, és mint magyar anyanyelvűt választották ki parlamenternek. Apám 1952-ben összefutott egy volt sárospataki diákjával, aki lelkesen köszöntötte: „Árpi bátyám, engedd meg, hogy gratuláljak!” A kérdésre, hogy ugyan mihez, a régi diák elárulta, hogy a minisztérium ki akarja őt nevezni a gimnázium igazgatóhelyettesének. Az apámmal megfordult a világ: a legvadabb Rákosi-rendszerben, őt, a volt katonatisztet?! Azonnal áthelyezését kérte a Puskás Tivadar Távközlési Technikumba. Érdekes, hogy az 1971–72-es tanévben, egy évvel a halála előtt, épp a Steinmetz gimnáziumban fejezte be tanári pályáját. Igaz, akkor már az a Takács Árpád állt a kerületi oktatási osztály élén, akit Sárospatakon tanított…
– A háború után hogy teltek az imrei karácsonyok?
– A karácsony itt mindig, még a Rákosi-rendszer csúcsán is családi és egyházi ünnep volt. A németek ’44-ben felrobbantották a katolikus templomot, ezért évekig a katolikus kultúrházból kialakított kápolnában tartották az éjféli misét az utcán is álló imreiek…
