Az egykori Malév-sporttelep, mai nevén Vilmos Endre Sportcentrum adott otthont július 1-jén az öttusa Magyar Kupa negyedik fordulójának, amely a korosztályok miatt „csak” két-, illetve háromtusa-viadal volt.

Sokan voltak a gyerekek, sokan az őket elkísérő szülők, családtagok is, így nem volt mit csodálkozni azon, hogy a parkolóban is, a pályákon is telt ház volt.
Egyetlen gondolat, mielőtt sétálunk egyet a sportcentrumban...
Feltehetően nem sok ország öttusasportágáról lehet elmondani, hogy egy „szimpla” kupafordulón ennyi fiatal mutatja be a tudását. Sok mindent jelent ez, de legfőként azt, hogy ez a sportág nálunk tényleg örök, s annyira magyar, hogy nincs hiány az utánpótlásban, mert mindig jönnek újabb srácok és lányok.

Rendező és házigazda

Pedig a kezdeti évek nem a hangos sikerekről, inkább a „szenvedésről” szólnak... Aki erre adja a fejét, az tudja, mi kell ahhoz, hogy az ember a rivaldafénybe kerüljön.
Eszes János, a Lőrinc 2000 SE edzője, az önkormányzat sportreferense elmondta, hogy számára nem meglepő a magas indulói létszám, mert ő mindig sok gyerekkel szembesül az egyesületi edzéseken is.
– Lehet, hogy vannak látványosabb, csábítóbb sportágak, de az biztos, hogy akaratot, fizikumot ennél jobban formáló alig van – mondta „futtában” a szakember, mert a csapatának sok dolga akadt, függetlenül attól, hogy az MK-forduló hivatalos rendezője a magyar szövetség volt.
– Közös munka ez, s mindkét fél örömmel teszi a dolgát, hiszen felvonulnak előttünk azok a gyerekek, akik a halhatatlan öttusázóink nyomdokaiba léphetnek, ha ők is úgy gondolják.

Nem kell félni...

Volt egy olyan valaki is a szövetség szakemberei között, aki „úgy gondolta” annak idején. Martinek János, Janika az 1988-as szöuli nyári játékokon szerzett örömöt egy országnak, amikor olimpiai bajnok lett. A sportember jelenleg a szövetség megbízott főtitkáraként van ott a versenyeken, de azért már neki is egyre többet jut az eszébe Rio...
– Tudom, hogy Marosi Ádám idevaló, kerületi. Ő tényleg olyan ember, aki tökéletesen beleillik a sportágunkba. Aki ismeri, tudja, miért mondom ezt. Négy éve bronzot nyert Londonban, most, látva az elvégzett munkáját, azt kellene mondani, hogy előrébb lép. De az öttusában soha nem lehet semmit biztosan kijelenteni, ezért csak annyit: ha nem jön közbe semmi, nagyon szép eredményt hozhat...
A szakember azt is elmondta, örömteli, hogy 160-nál többen álltak rajthoz a kéttusát (úszás, futás) és a háromtusát (úszás, valamint kombinált futás és lövészet) teljesítő U15-ösök és az ifjúsági B-korosztályosok.
– Nem kell félni attól, hogy elfogynak a gyerekek, mert ha mások nem, hát az úszók és a futók kipróbálják magukat a lövészetben, a vívásban és a legizgalmasabb számban, a lovaglásban.

Szép volt, Bence!

Amikor véget ért az MK-forduló, a házigazda nemcsak annak örülhetett, hogy segített a szövetségnek, hanem annak is, hogy az U15-ös korosztályban a Lőrinc 2000 SE sportolója, Szakály Bence a 4. helyen végzett.
Büszke lehet rá a vele foglalkozó edzői csapat.

Csak alaplángon
A sűrű versenynaptárnak tudható be, hogy bő egy hónappal az olimpia előtt még kontinensbajnokságot rendeztek a legjobb öttusázóknak, akik rajthoz is álltak, de csak alaplángon égve. Például az olimpiai versenyére koncentráló Marosi Ádám, párban Tibolya Péterrel, váltóban versenyzett július első hetében Szófiában. A váltójuk a sérülések elkerülésére is figyelő „óvatos” versenyzéssel a 6. helyen zárt a 13 váltót felvonultató mezőnyben.