Mindössze tizennyolc éves volt az a fiatalember, aki sok társához hasonlóan géppisztollyal a vállán, motoron járta az utcákat 1956 hideg őszi napjaiban. Szerencséje volt: nem végzett vele szovjet golyó, és később nem kellett a megtorló hatalom bitófája alá állnia. Külföldre került, de a rendszerváltás után visszatért. Nemesi származású családja egy csendőr jóindulatának köszönhetően az ötvenes években – még a forradalom előtt – megúszta a kitelepítéseket, csak a nagymama került táborba, aki bele is halt a megpróbáltatásokba. Talán ezek az emlékek is hajtották ezt a fiatalembert, amikor 1956-ban fegyvert fogott, vagy amikor külföldről hazatérve elvállalta a Hortobágyi Kényszermunkatáborokba Elhurcoltak Egyesületének elnökletét. Ő Eötvös Péter, az október 23-i Béke téri önkormányzati megemlékezés szónoka.

Kinek mit jelent?

− Éppen 56 éve, hogy legyőzve minden félelmünket kivonultunk az utcára. Mentünk a lyukas zászló után. Sokan voltunk – emlékezett vissza a forradalom napaira Eötvös Péter. – Tudtuk, hogy a megtorlás kegyetlen lesz: valóban az lett. Az igazi tragédia azonban az, hogy a Rákosi-rendszert felváltó látszólag engedékeny Kádár-éra propagandája elhitette az emberekkel: nincs veszély, nincs diktatúra. És a magyarok legtöbbje emiatt lassan eltávolodott a hagyományos európai értékektől.

A szónok hozzátette:
− Az a kérdés, hogy ezek után kinek mit jelent 1956? Az események üzenete egyébként roppant egyszerű: semmilyen politikai hatalom nem lépheti át büntetlenül azt a határt, ahol az elnyomás, a kisemmizés kezdődik – mondta.

Virágok, koszorúk

Az egykori véres harcok helyszíne, a Béke tér hagyományosan az önkormányzat által szervezett 1956-os ünnepség helyszíne. A megszokott gyakorlatnak megfelelően az önkormányzat, társadalmi és civil szerveztek, valamint magánszemélyek helyeztek el virágot, koszorút a kopjafánál. A megemlékezést Kiss András operaénekes produkciója egészítette ki.

Nézze meg fotógalériánkat itt!

Kapcsolódó cikkek:

Megemlékezés Pestszentimrén

A forradalom humora