A tárlaton a művésztanár többféle technikával készült alkotásait láthatjuk, azonban a közös vonásuk, hogy mindegyik az emberről szól. A tusrajzokon, néhány vonallal, játszi könnyedséggel, a festményeken finom ecsetvonásokkal, realista megközelítésben jeleníti meg az örök embert.
– A festmény képes katalizátorként működni, ha az anyaghasználat is a gondolat energiáját sugározza, lélegzik, feszültségteli, él – vallja László Melinda. –Ahogyan a lélek az anyagban ölt testet, s általa tud megmutatkozni, úgy válnak kézzelfoghatóvá a körvonalazódó érzések a képeimen. A forma, az ecsetvonások, a fény mind ezt a metamorfózist szolgálják.
A kiállító művész elmondta, hogy több alkotói korszakából hozta el a képeit, amelyek között vannak realista és szimbolikusan megfogalmazottak is.
A munkáinak a keresztmetszetét szerette volna bemutatni, miután a kerületben még nem volt kiállítása. Öt éve költözött Pestszentlőrincre, a Sztehlo gimnáziumban művészettörténetet és rajzot tanít. Melinda úgy véli, a diákoknak is tanulságos, hogy miként lehet a tussal, ceruzával, festékkel dolgozni.
–A különböző alkotói technikák között fontos, hogy átjárjunk, mert nagyon tanulságos – hangsúlyozta László Melinda. – Ha megfogalmazok egy gondolatot, a tussal sokkal spontánabban, gyorsabban tudom kifejezni, mint ecsettel, azonban nem tartok rangsort a grafikák és a festmények között.
László Melinda kiállítását Mányoki Endre művészeti író nyitotta meg. A képek március 2-ig tekinthetők meg a Lőrinci Nagykönyvtárban.