Az Országgyűlés júliusban módosította a hadigondozási ellátásra jogosultak körét. Ez alapján anyagi támogatást kaphatnak azok a hadiözvegyek és hadiárvák, akiknek a férje, illetve az édesapja 1938. november 2. és 1945. május 9. között a magyar királyi honvédség és csendőrség kötelékében szolgált és esett el. A támogatás mértéke a hadiárváknál a mindenkori minimálnyugdíj 30 százaléka, jelenleg 8850 forint. A hadiözvegyeknél 112 százalék, illetve 32 ezer forint. A járadék a megállapítása esetén az igény érvényesítését, tehát a kérelem előterjesztését követő hónap első napjától jár. A járadékot a nyugdíjfolyósító szerv folyósítja.

A XVIII. kerületi Kormányhivatalhoz közvetlenül a törvény hatálybalépését követően érkeztek a kérelmek, sokan érdeklődtek az ellátás igénylésének módjáról. Július óta 378 kérelmet adtak be a kerületi polgárok, ebből 230 esetben született már döntés, és 200 kérelem vonatkozásában állapított meg a hivatal hatósági osztálya jogosultságot.
A kérelem határidő-korlátozás nélkül, bármikor benyújtható, Budapesten a kerületi kormányhivatalokban.
– Sajnos a legtöbb esetben azért kellett elutasítanunk a beadott kérelmet, mert jelenleg csak a katonai szolgálatra bevonult és annak következtében elhunyt áldozatok hozzátartozói igényelhetik az ellátást – mondta Hodruszky Csaba, a XVIII. kerületi Kormányhivatal vezetője. – Azoknak az idős embereknek, akik nehezen igazodnak el a jogszabályok útvesztőiben, a hivatalunk munkatársai telefonon és személyesen is szívesen nyújtanak felvilágosítást, segítséget. A beadott kérelmekhez csatolandó dokumentumok sokszor hiányoznak, ezért – az ezt bizonyító dokumentumok hiányában – az 1949 előtti hadigondozásról és pénzellátásról elfogadjuk a kérelmezők írásos nyilatkozatát is, ezzel is megkönnyítve az ügyintézést.
Gyenge Sándor egykori hadiárva volt a kétszázadik, akinek a hadigondozási ellátási kérelmét pozitívan bírálta el a XVIII. kerületi Kormányhivatal. Ebből az alkalomból Kucsák László országgyűlési képviselő adta át a határozatot és a hadigondozottságról szóló igazolványt egy üveg bor kíséretében.
– Hatéves voltam, amikor édesapám bevonult katonának a második világháborúban, és életét vesztette – emlékezett vissza Gyenge Sándor. – Édesanyámat nem ismertem, mert 14 hónapos voltam, amikor meghalt. – A nagymamám hozott fel a testvéremmel Pestre, nála nevelkedtem 16 éves koromig. Pestszentlőrincen laktam több helyen, 1965-től Pestszentimrén élek.