– A csapat kilenc forduló alatt csak két pontot szerzett, aztán az utolsó háromban ötöt. Minek köszönhetõ ez a feltámadás?
– Nem feltámadásról van szó, hanem az elvégzett munka eredményérõl. A Szeged és a Tatabánya elleni meccset leszámítva szoros vereségeket szenvedtünk, s ha egy kicsit jobban összpontosított volna a csapat, és kevesebb hibával játszik, kevesebb büntetõt hagy ki…, akkor lehetne 5-6 ponttal is több. Nem elhanyagolható, hogy az átlagéletkor 22,6 év, s idõ kell, illetve remélem, mondhatom úgy, hogy idõ kellett ahhoz, hogy felvegye az NB I ritmusát, megszokja a darálót, és a fiatalok is átérezzék: végig százszázalékosan kell koncentrálni, mert minden hibára lecsap az ellenfél. Tehát nem feltámadásról van szó, hanem arról, hogy kezd „megérni” a csapat.

Továbbra is a középmezõny

– A szezon elején az edzõ a középmezõnyt célozta meg. Ezzel a lendületes félidei hajrával és a jó folytatással elérhetõ-e a célkitûzés?
– Ha ránézünk a tabellára, látszik, hogy nagyon kiegyenlített a mezõny. Az utolsó és a már felsõházat jelentõ ötödik helyezett között csak hat pont a különbség, így továbbra is reális cél a középmezõny. De hozzá kell tenni, hogy ehhez már nem hibázhatunk oly sokat, mint eddig. 

– Partner ebben a csapat?
– Éppen akartam mondani: tudom, látom, hogy a jó szereplésért mindent megtesz az együttes. Ez biztos.
 – Jobb erõkbõl, nagyobb költségvetésbõl mûködõket is megfogott a PLER. Ez a valós erõ, vagy csak jól jött ki a lépés?
– Az alapszakaszban eddig sok olyan eredmény született, amilyet a szezon elején nem gondoltunk volna. A magyar kézilabdázás szempontjából ez jó, mert azt jelenti, hogy magas a bajnokság színvonala, erõsebb a középmezõny, és nincsenek leszakadók. Minden mérkõzés más és más. Ezért is fordulhat elõ, hogy egyszer sok hibával játszva kikapunk egy hasonló erõsségû csapattól, pedig nyerhettünk is volna, máskor pedig megverünk egy jobb csapatot. Példa erre a Balatonfüred elleni siker. Az edzõink azon dolgoznak, hogy stabil legyen a csapat formája és kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtson. Kalkulálni kell, hogy hosszú a bajnokság, és nagyon sok mérkõzést kell játszani. Csak egy példa erre: az elmúlt két hónapban 14 meccset játszottunk, az egész szezont tekintve pedig negyven meccsen kell helytállni.

Köszönet a dobszóért

– A magyar kézilabdázás Európa csúcsbajnokságai között van, vagyis a terhelés olyan, mint mondjuk a spanyol vagy a német futballbajnokságban.
– Így igaz, s lám, a Hamburg vagy a Stuttgart sincs a Bundesliga élcsoportjában. Mégis bíznak bennük, szeretik õket.

– No, a szurkolókra, a szurkolásra a PLER sem panaszkodhat.
– Ellenkezõleg: köszönet minden tapsért és dobszóért…
– Hányadik helyezéssel volna elégedett a rájátszás elõtt?
– Annak örülnék, ha az alapszakasz végén legalább a 8–9. helyen állnánk, mert ez azt jelentené, hogy az alsóházi rájátszásba olyan helyen jutnánk be, amelyik nyugalmat hozna, s az eszünkbe sem jutna a kiesés. Nyugodtan játszhatnánk, és elkezdhetnénk építeni a jövõ csapatát. Szeretnénk végre, ha nem az utolsó fordulókban dõlne el a bennmaradásunk, meg egyáltalán: hogy ne is kelljen foglalkoznunk a kieséssel.

Elfelejteni a kiesést

– És a végén persze a pénz… Tartozik-e a klub a játékosoknak, vagy „egálban” vannak?
– A PLER az NB I legszerényebb költségvetésû klubja, mi nem dúskálunk a pénzben, de a szezon elején is tudtuk, hogy ez így lesz. Szerencsére a tulajdonosunk, a kerületi önkormányzat támogatásának köszönhetõen a költségvetésünk alapvetõen stabil. Ezt a stabilitást a szövetség által beharangozott és várhatóan még az idén aláírandó központi szponzori megállapodás még kiegyensúlyozottabbá teszi. Mint Budapest egyetlen NB I-es férfi klubjának a vezetõje természetesen örülnék, ha további szponzorokkal tudnánk erõsíteni, s így a híres és eredményes utánpótlás-nevelésünkre alapozva magasabb célokat is kitûzhetnénk. A céljaink persze így is adottak maradnak. Egyetlen szót töröltünk közülük, de azt jó vastagon. A kiesést.