Ha kenyér van az asztalon, akkor minden van – tartja az õsi mondás, hiszen a kenyér nem csupán a gasztronómia egyik fontos eleme, hanem évezredek óta a lét és az élet szimbóluma. Bár manapság sokat panaszkodunk, hogy a pékáruk rosszak és drágák, sokféle ízével és formájával a kenyeret ma is nagy becsben tartja a társadalom. A kenyér a korai keresztényeknél az önfeláldozás és a tisztaság jelképe volt, míg késõbb Jézus testét szimbolizálta. A falusi életben, a háziasszonyok által dagasztott veknik a legfõbb táplálékot jelentették, ami az évek során sem népszerûségébõl, sem fontosságából nem veszített.

Ezt a sokszínû jelképet állította fõszerepbe a Magyar Festészet Napja alkalmából rendezett kollektív kiállításán a kerületi mûvészekbõl álló Moholy-Nagy Alkotókör (MOHA). Alkotásaikon az idilli aranybarnára sült cipótól, a penészes zsemlééig, valamint a derûs családi körtõl, a modern társadalomkritikáig sokféle szerepben feltûnik a kenyér. Az ünnepi tárlatot Árvay Zolta képzõmûvész, az egyesület elnöke nyitotta meg, a vendégeket Galgóczy Zoltán alpolgármester köszöntötte. A talpalávalót a Borfolk Együttes húzta.