˗ Szabad-e elfelejteni mindazt, ami velünk, magyarokkal, a nemzettel történt? A válaszom egyértelmû: soha – fogalmazott határozottan beszédében Krisár Miklós nyugalmazott alezredes, a pestszentlõrinci 1956-os kerületi megemlékezés szónoka beszédében október 22-én a Béke téri kopjafánál.
56 itt és ott
Krisár Miklós 24 évesen, fiatal tisztként, mint légvédelmi ütegparancsnok teljesített szolgálatot 1956 õszén Hódmezõvásárhelyen. Saját története hasonlít azokéra a XVIII. kerületiekére, akiket hosszasan említett beszédében: ahogyan az akkori lõrinciek és imreiek, õ és társai is késve, a rádióból, és ismerõsök, rokonok telefonhívásaiból értesült arról, hogy Budapesten október 23-án kitört a forradalom. Hódmezõvásárhelyen el kellett telnie néhány napnak, amíg a helyi erõk forrongásba kezdtek, az utcára vonultak, ledöntötték a városban álló gyûlölt Iván szobrot, nemzetõrséget szerveztek, és fogdába kísérték az Államvédelmi Hatóság ismert embereit.
Amint Krisár Miklós emlékeztetett, hasonlóképpen indultak az események itt, a kerületben is, de – tekintve a városrész stratégiailag is fontos földrajzi helyzetét – végül itt jóval több vérnek kellett folynia. Alig hogy a Steinmetz-szobrot ledöntötték, már állta barikád az iparvasútnál. A helyi két laktanya honvédségét a hatalom nem vetette be, a tisztek közül viszont sokan átálltak a forradalom oldalára, és megkezdõdtek a fegyveres harcok. A november 4-i fordult után tragikus szerep jutott a kerület lakosságának a szabadságharc történetében. November 8-án reggel Pest felõl ágyúlövés válaszolt a közeli laktanyából leadott lövésekre, az egyik becsapódó lövedék repeszei a Fröhling pékség elõtt kenyérért sorban álló mintegy háromszáz ember közé csapódtak, és közülük huszonegyet halálra sebeztek. (2012 óta emlékeztet mártírhalálukra emléktábla a helyszínen.)
Barátságot színlelve
Az ünnepség szónoka beszédében felidézte annak a nagyhatalmi játszmának a lépéseit, amely eldöntötte a forradalom sorsát: azt, ahogy az USA jegyzékben jelezte semlegességét, szabad kezet adva ezzel a támadni kész Szovjetuniónak. Krisár Miklós párhuzamot vont Buda 1541-es megszállása (amikor a török katonák önmagukat látogatónak álcázva, fegyverrel a ruha alatt szivárogtak be a várba), és a forradalom leverése között, amikor a szovjet vezetés barátságot színlelve tárgyalásba kezdett a magyar erõkkel, majd hirtelen letartóztatta Tökölön Maléter Pált.
És harmadik párhuzamként ide sorolta a mai politikai helyzetet, amelyben – ahogy fogalmazott – idegen erõ próbál beszivárogni Európába, a védekezõ Magyarországot pedig a nyugati média próbálja halálra sebezni.
˗ Ezért nem szabad soha elfelednünk, ami történt. És hinnünk kell a nemzet föltámadásában – fogalmazott.
Az emlékezés virágai
A Béke téren rendezett ünnepség második felében a kerületiek megkoszorúzták az 59 évvel ezelõtti eseményeknek emléket állító kopjafát. Az önkormányzat nevében Molnár Ildikó címzetes jegyzõ, Lévai István Zoltán és Galgóczy Zoltán alpolgármester koszorúzott, majd elhelyezte az emlékezés virágait Kucsák László országgyûlési képviselõ is. Ezt követõen az 56-os szervezetek, a kormányhivatal, a Városgazda XVIII. kerület Nonprofit Zrt., a Városgazda Utánpótlás Akadémia képviselõi, valamint a helyi társadalmi, civil és sportszervezetek, magánszemélyek hajtottak fejet a forradalmárok és a mártírok emléke elõtt.
