– El kell önt keserítenem, mert szoktam ugyan leltárt készíteni, de nem az eredményekrõl, hanem a feladatokról. Azt hiszem, ez inspirálóbb és gyakorlatiasabb hozzáállás, mivel nem engedi, hogy az ember „leüljön” és a múlton merengjen. Ugyanakkor a várospolitika nemcsak a mérlegkészítésekrõl és a leltárokról szól. Egy sor témában nagyon fontosak a számok, az adatok és a paraméterek, de vannak hasonlóan fontos dolgok, amikrõl nehéz a közgazdaságtan nyelvén, amolyan költség-haszon elvû számítások végeredményeként beszélni.

Teraszváros

– Mire gondol?

– Minden ciklus rövid, közép- és hosszú távú elképzelésekbõl, tervekbõl áll össze. Meggyõzõdésem, hogy akkor járunk jól, ha mindig a végsõ célt látjuk magunk elõtt, és ahhoz igazítjuk az aktuális teendõinket. Csak akkor tudunk valódi, maradandó eredményeket hozó építkezést folytatni, ha lépésrõl lépésre haladva egymás után teljesítjük a feladatokat. A víziókban viszont kevés a számszerûsíthetõ mozzanat…

– Akkor számok nélkül, de milyen víziókkal indulunk neki a következõ éveknek?

– Továbbra is a „karakter” az a kulcsszó, aminek a jegyében építkezünk. Azt szeretnénk, hogy a XVIII. kerületnek karakteres, másoktól jól megkülönböztetõ jellege legyen, hogy az adottságainkat minél jobban és minél ügyesebben használjuk ki. Olyan kerületet szeretnénk, amely túl azon, hogy vonzó és szerethetõ, egyesíti és egységesíti az erõsségeinket. Ebben rengeteg eredményt értünk el, de továbbra is a kertvárosok és a nagyobb, úgymond urbanisztikusabb kerületrészek párhuzamos és együttes fejlesztésében hiszünk.

– Ha jól emlékszem, egy szakmai beszélgetésen a vízió leírására a „teraszváros” szót használta.

– Igen, mert a terasz a lakások, a házak talán legszerethetõbb része, és a teraszváros kifejezés jól érzékelteti a szándékainkat: elõttünk a kert, a maga természetességével, mögöttünk pedig a nappali, ahol mindig történik valami... Mi vagyunk Budapest terasza. Ha befelé indulunk, akkor a nyüzsgõ városban, ha kifelé, akkor pedig a szívnek és léleknek egyaránt kedves zöldben találjuk magunkat. Nem beszélve arról, hogy kevés jobb dolgot tudok elképzelni, mint a teraszon ücsörögni és beszélgetni a családtagokkal és a barátokkal. Jó így együtt – ezt a mondatot, ezt az érzetet keressük. 

– A képviselõ-testület most fogadta el a kerület 2030-ig tartó fejlesztési koncepcióját. Hogyan illeszkedik egymáshoz a teraszváros koncepciója és a stratégiai tervcsomag?

– Mindenben passzolnak egymáshoz, és az intézménykorszerûsítések, a közélet, az oktatás, a kultúra, a sport infrastruktúrájának folyamatos fejlesztése, a közösségi identitástudat erõsítése mellett új tervekkel is számolunk. Ezeknek kiemelt pontja lesz a gyorsforgalmi út rendbetétele, a repülõtér és a belvárost összekötõ kötött pályás közlekedés megvalósítása, a leendõ Airport City elõkészítése, de idesorolom a számos tervezett vagy éppen már folyamatban lévõ közterületi fejlesztést is.

Közel a város szívéhez

– Ha jól sejtem, ezekben a fõvárosnak is nagy szerepe lesz.

– Az elmúlt idõszakban a kerületi és a fõvárosi önkormányzat eddig soha nem látott fejlesztéseket valósított meg Pestszentlõrinc-Pestszentimrén, és erre kell számítani a jövõben is. Sokan féltettek bennünket attól, hogy a forráshiányos gazdasági környezet miatt végleg a peremre kerülünk, és Budapest nem ébreszti fel az alvóvárosokat. Az elmúlt évek azonban bebizonyították, hogy ezt csupán a politikai provokálási szándék mondatta az ellenzék tagjaival. Ezzel szemben az az igazság, hogy sohasem voltunk ennyire közel a belvároshoz, és a kerületi városházán zajló példaértékû mûhelymunka révén sohasem voltunk ennyire megbecsült tagjai a fõvárosi közösségnek. Ennek az egyik legszebb példája egyébként a kerületi csatornázás, amelynek pár hete tartottuk meg a projektzáró ünnepségét. A tények magukért beszélnek.

– A csatornázás megvalósulása lépten-nyomon elõkerül a közéleti diskurzusokban. Ezt tartja eddigi polgármesteri munkája legnagyobb sikerének?

– Közel sem. Nem gondolom, hogy a villanyszerelõ különösen örvendezik, amikor sikeresen becsavar egy villanykörtét… Ez a dolga. Nekünk pedig az a dolgunk, hogy gondossággal, odafigyeléssel teljesítsük a lakosok érdekeit szolgáló kéréseket. Persze, hatalmas dolog, hogy harminc év után sikerült méterekkel emelni a kerület környezeti-közérzeti színvonalát, hogy szakítottunk a handabandázó városvezetõi gyakorlattal, de az a minimum, hogy egy világváros kerülete teljesen csatornázott legyen. Mi tisztában voltunk ezzel, és nem is csináltunk mást, csak rendbe tettük a dolgokat. Ezzel magasra tettük a mércét, de erre meg azt mondhatom, hogy egy bizonyos szint felett már nem megyünk egy bizonyos szint alá. Én nem akarok, és nem is fogok elbújni a feladatok elõl.

Tenni másokért

– Egy évvel ezelõtt második polgármesteri ciklusát kezdte el. Máshogy indult neki, mint öt évvel ezelõtt?

– Amikor elõször léptem be polgármesterként a városházára, az volt az elsõ gondolatom, hogy hogyan fogok majd innen kilépni… Akkor és most is azt tartom a legfontosabb mércének, hogy miként maradunk meg mások emlékezetében. Nem véletlen, hogy a 2014-es alakuló ülésen is azt hangsúlyoztam: a megítélésem attól függ, hogy mit teszek másokért. Ez nagyon fontos mondat, és ebben nem ismerek kompromisszumot.

– Nemcsak fontos, de erõs mondatnak is tûnik. Mennyire érhetõ tetten ez a szemlélet a mindennapi csapatmunkában?

– Az öncélúságot a mûvészetekben nehezen, a politikában egyáltalán nem bocsátom meg. Közkeletû tévedés, hogy a politika a politikusról szól. Tisztelettel jelentem: ez hamis és hazug kijelentés. A politika eredeti jelentése: közélet, és mint ilyen, társas viszonyt jelöl. A jó politikus a közélet részeként a többségért dolgozik, a rossz politikus pedig kevesekért a közélet finanszírozásában. Úgy érzem, hogy olyan önkormányzatot mûködtetünk, amelyben mindenki látja és érti a dolgát. Egyébiránt José Mourinhót tudom idézni, aki azt mondta: ha gyõzünk, az a játékosok dicsõsége, ha vesztünk, az az edzõ kudarca. Õszinte alázattal mondom: tökéletesen egyetértek vele.

– Nagy többséggel újraválasztott polgármesterként hogy látja: a pártszimpátia mennyiben befolyásolja az ön megítélését?

– Ottlik Géza azt írta valahol, hogy „politikai nézetekre, azt hiszem, nincsen feltétlenül szüksége az embernek; de egy kevés igazságra okvetlenül”, és én hajlok arra, hogy ezt a várospolitikára inkább érvényesnek tartsam, mint a nagypolitikára. A keresztény-konzervatív értékrend és politikai család nagyon fontos számomra: kijelöli azokat kereteket, amelyek között az ember gondolkozik és cselekszik. Ugyanakkor mindig rajtad múlik, hogy adott helyen, adott idõszakban mihez kezdesz ezzel az útravalóval. Azt vallom, hogy nem szavazatokat kell gyûjteni, hanem olyan embereket, akik egyetértenek azzal, amit és ahogy csinálsz. Azt tapasztalom, hogy a kerületiek megbecsülik az értékmegõrzõ-értékteremtõ szemléletünket. A választók elõl nem lehet elbújni, és higgye el, a lõrinci-imrei polgárok e tekintetben sem szégyellõsek. Akár az utcán, közértben, piacon, akár a Facebookon párthovatartozástól függetlenül jönnek oda hozzám, hogy a közös dolgainkról beszélgessünk.  

Õsz hajszálak

– És mit mondtak legutóbb?

– Hogy a valóságban több az õsz hajszálam, mint ahogy azt a Városképben látják… De félretéve a tréfát: megnyugtató, hogy kortól és nemtõl függetlenül kiállnak a munkánk mellett.  Mindenki érzi (hiszen csak szét kell nézni), hogy ez a kerület már egy másik kerület; ez a kerület tényleg a kerületieké; ez a kerület ténylegesen és geometriai értelemben is egy olyan erõs és öntudatos közösséget határol körül, amelyik megtalálta a saját hangját, a saját értékeit, a saját arcait és a saját munkamódszereit. Értékelik a törekvéseinket, értik a szándékainkat: a Gólyahír programtól kezdve a Nyugdíjas Akadémián át a közétkeztetés korszerûsítéséig, a közösségi élet epizódjaiig, a rendszeresített támogatásokig komoly elismertségnek örvendenek a programjaink. És talán, ami a legfontosabb: az emberek tudják, hogy az ajtók nyitva állnak, az ablakok mögött nem húzzuk be a függönyt, mert mi nyíltan, nyílt lapokkal játszunk. 

– Ha már terítünk… Miben kell még javulnia az önkormányzatnak?

– Lehet, hogy túlzottan pragmatikusnak tartanak, de személy szerint akkor lennék elégedett, ha a kerület úgy mûködne, mint egy szolgáltatóház. Ha a lakosok pontosan megrajzolt keretek között, kiszámítható minõségben kapnának meg mindent, ami a saját boldogulásukat segíti. Azt szeretném, ha a kerület, az önkormányzat nem a bürokratizmus szinonimája lenne, hanem a tettrekész, ha úgy tetszik, a fogyasztóbarát szolgáltatásé. Ennek érdekében egy sor innovatív fejlesztést már a közeljövõben is megtapasztalhatunk: elindul a kerület új honlapja, tovább erõsödik a Facebook-jelenlét, kibõvülnek az online ügyintézési körök. A magyar nyelv leleményességét kihasználva: a korszerûség korszaka köszönés nélkül köszönt be…

Önállóság és felelõsségvállalás

– Jubileumi évet ülünk: Pestszentlõrinc, Pestszentimre, a XVIII. kerület külön-külön és együtt is születésnapot ünnepel, de épp huszonöt éve alakult meg az elsõ szabadon választott kerületi grémium is. Ez utóbbi évforduló milyen üzeneteket hordoz magában?

– Az önkormányzatiság elvének lényege pont arról szól, mint a mi elmúlt öt évünk: az önállóság nagyszerûségérõl és a felelõsségvállalás szükségszerûségérõl. Hogy önállóan tudunk dönteni, és a döntéseinkért vállaljuk a felelõsséget. Huszonöt évvel ezelõtt úgy és azzal álltunk neki, hogy a kommunizmus után a saját magunk érdekében végzett aktív alkotótevékenység és annak következményei határozzák majd meg a mindennapjainkat. A rendszer jól vizsgázott, legfeljebb a rendszer elemeivel voltak gondjaink. Most nem érzem ezt, most épp azt érzem: az 1990-ben felkínált lehetõségekkel ezekben az években tudunk élni leginkább. Csak dolgozni kell, és ki kell írni mindenhova, hogy a nemteljesítés megmagyarázása nem jelent egyet a teljesítéssel… Ha van munka, van eredmény is, ha nincs eredmény, akkor munka sem volt.

Két jelentõs szerzõdés

– Nemrég a Belügyminisztériumtól megkapta  „A köz szolgálatáért” érdemjel arany fokozatát. A laudációban többek között azt írták: „Profi politikus, a közösség következetes szolgálója, aki hatalmas munkabírással rendelkezik.” Mit szólt ehhez?

– Eddigi életemben két jelentõs szerzõdést kötöttem. Születésem napján a Mindenhatóval, 2010-ben pedig a XVIII. kerülettel. Azt hiszem, eddig mind a kettõben jól állok, és rendben teljesítem a vállalásaimat. Ha ezt valaki észreveszi és díjazza, az külön öröm, és azt hiszem, hogy külön örömök nélkül jóval nehezebb volna megfelelnem.