Ervin láthatóan épp olyan gyerek, mint a többiek: eleven, vidám, néha kicsit lobbanékony, szeret jókat enni, játszani, tréfálkozni. De ez nem volt mindig így. Nem is olyan régen, amikor a tusnádfürdői gyermekotthonba került, még csak a kennelbe zárt két komondorral, Subával és Csanáddal volt hajlandó társalogni, a fára szaladt, és onnan dobálta (vagy, ahogy itt mondják: dobigálta) azokat, akik a közelébe merészkedtek.

– Sokáig tartott, amíg lecsalogattam, itt néha még ma is Mauglinak vagy Tarzannak szólítjuk tréfásan. Általában az segít a közeledésben, ha együtt eszünk egy jót – magyarázta Kedves Szabolcs nevelő hozzátéve, Ervinnel ez sem ment könnyen. – Észrevettem, hogy csak akkor eszik, ha nem nézek oda. Sok idő telt el, mire megtudtuk a titkát. Az anyja elhagyta a családot, apjával élt, aki pásztorként dolgozik kint a hegyek között. Ez a gyerek soha nem aludt ágyban, nem találkozott emberekkel, és ha enni akart, verték, mert az is csak elvette az időt a munkától.

 

 

Böjte Csaba ferences szerzetes a 90-es évek elején fogadta be az első dél-erdélyi árvagyerekeket. Hamarosan kiderült, hogy a posztszocialista Romániában még nagyobb a baj, mint az elsőre látszott. Az állami üzemek megszűnésével, a termelőszövetkezetek felbomlásával hatalmas területen olyan mérhetetlen szegénység terjedt el, ami még innen, az ugyancsak sokat próbált Magyarországról is megdöbbentő. Megroppant egzisztenciák, széthullott családok mindenütt; az omladozó falvakban rengeteg gyerek maradt identitás, neveltetés és fedél nélkül.

A dévai ferences kolostor falai között nyitotta meg első árvaházát Böjte Csaba munkatársaival 1993-ban, és hozta létre a Szent Ferenc Alapítványt, amely ezután a kemény munkának, és persze a jobb körülmények között élő emberek adakozókedvének köszönhetően sorra nyitotta meg házait Erdélyben. A tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ 2006-ban, amerikai magyarok adakozásának köszönhetően jött létre.

 

 

A Szent László Gyermekvédelmi központ az alapítvány többi házához hasonló módon működik. Jelenleg 96 gyerek él itt, és több mint húsz napközis, akik reggel ide utaznak be, innen mennek iskolába, itt tanulnak, és este innen mennek haza a családhoz. Maga Tusnádfürdő ütemesen fejlődő üdülőváros, a gyermekvédelmi központ tehát elsősorban a térségi falvak családjai számára fontos.

– Romániában is létezik elvileg állami gondozói hálózat, ez azonban a gyakorlatban tehetetlen. Az állam ezért jóváhagyja a működésünket, és némi pénzzel is támogat bennünket. Persze, ez nem volna elég, ha nem lennének adakozó emberek – mondta el Kolozsvári Tibor, a gyermekvédelmi központ vezetője.

A gyerekek itt is úgynevezett családokban élnek: a nagyjából azonos korosztályú fiatalok (Tusnádfürdőn 14 éves korukig maradnak, utána az alapítvány egy másik intézményébe költöznek) közös hálóban laknak, közösen étkeznek, tanulnak, és a nevelő vezetésével közösen szervezik a programjukat. Nem ritka, hogy a nevelők saját férjükkel, feleségükkel, illetve gyerekeikkel költöznek be, és e mag köré szervezik a befogadott gyerekekből a nagyobb családot.

– Egyedül nevelem a 15 éves lányom. Évekkel ezelőtt én is munka nélkül maradtam, kerestem a helyem, Magyarországon is dolgoztam. Nem jutott volna eszembe a gyermekvédelmi központban dolgozni, ezt úgy ajánlották nekem. De azonnal megtaláltam itt a helyem, nagy örömmel vezetem a családot – árulta el Részeg Erika, a legkisebb lányok nevelője.

 

 

Szépen berendezett, korszerű épületben laknak a tusnádfürdői otthon lakói. Egyetlen dolog hiányzik: egy közösségi helyiség, ahol egyszerre mindenki étkezhet, összeülhet játszani, beszélgetni, imádkozni, egy ünnepség, egy vetítés, vagy egy előadás erejéig, és – nem utolsó sorban – ahol vendéget is fogadhatnak.

Tusnádfürdő a XVIII. kerület testvérvárosa, ezért döntött úgy az önkormányzat, hogy a helyszínen vizsgáltatja meg, miképpen segíthet a közösségi épület felépítésében. A küldöttségben Bauer Ferenc, a testvérvárosi kapcsolatokért felelős tanácsnok és Szarvas Attila, az Oktatási, Közművelődési, Sport és Ifjúsági Bizottság elnöke képviselte a kerületet.

– Csodálatos és tanulságos volt a helyszínen találkozni a gyerekekkel és nevelőikkel. Magunk láttuk, bár az épület valóban jól felszerelt, szép és otthonos, egy közösségi helyiségre nagy szükség volna. A kerület anyagi lehetőségei szűkösek, ezt mindannyian tudjuk, ezért úgy döntöttünk, a már megtapasztalt helyi adakozókedvre támaszkodva próbálunk segíteni – mondta el Szarvas Attila.

 

 

 

Május 20-án (pénteken) 17 órától a Polgárok Házában (1182 Bp. Üllői út 517.) jótékonysági est lesz, melynek vendégei Böjte Csaba ferences rendi szerzetes és Kolozsvári Tibor, a tusnádfürdői Szent László Gyermekvédelmi Központ és Napközi vezetője, valamint az otthon néhány kis lakója, akik műsorral készülnek az estére.

Az adományok a rendezvény ideje alatt a helyszínen is átadhatók.

Május 21-én (szombaton) 19 órai kezdettel jótékonysági bált tartunk a Pestszentimrei Sportkastélyban, melyen mindenkire számítunk, aki részvételével támogatni szeretné a közösségi épület minél előbbi felépítését. A bálon részt vesz Böjte atya, és műsorral kedveskednek a tusnádfürdői otthon gyermekei is.

Belépődíj: 10 ezer forint (svédasztalos vacsora, műsor, tombola, tánc hajnalig).

A bál tiszta bevételét teljes egészében a közösségi épület felépítéséhez ajánljuk fel.

További információk:              Diráné Havas Gertrúd (70/410 –5816)

Bauer Ferenc tanácsnok (20/574 –0678)

További adományok befizethetők a Dévai Szent Ferenc Alapítvány számlaszámára, „Tusnádfürdő” megjegyzéssel:

Magyar Külkereskedelmi Bank 10300002–20145639–00003285