Rohamsisak, puska, katonai bakancs

Írta:  Fülep Erzsébet 2017.03.08.

A Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékéve alkalmából az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázati támogatásából avatta fel a XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat az Örményországban hadifogságban elhunyt magyar katonák emlékművét a pestszentlőrinci Uzsok téren, február 27-én.

 

Pestszentlőrinc–Pestszentimre tizennégy éve ápol testvérvárosi kapcsolatokat az örményországi Artasattal, Nazarjan Hamletnek, a XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat elnökének szülővárosával. „Nagyon sok a közös bennünk, a múltunk, a kultúránk, a mentalitásunk. Ezért szeretném, ha minél többet tudnának otthon a magyarokról és itthon az örményekről” – mondta Nazarjan Hamlet azzal az utánozhatatlan mosollyal, gesztussal és lelkesedéssel, amelytől mindenkit azonnal érdekelni kezd ez a különös, távoli ország.

A rendszerváltozás óta egyedülinek számít, hogy magyarországi önkormányzat működő testvérvárosi kapcsolatot tart fenn Örményországgal. (Az artasati ifjúsági központban ápolják a magyar kultúrát, és a városban található egy Petőfi Sándor-múzeum is.)

Nazarjan Hamlet tizenhat napos volt, amikor édesapja a frontra ment, és nem jött vissza többé. A családja azt az értesítést kapta, hogy Biatorbágyon esett el. Amikor Hamletnek lehetősége nyílt rá, eljött Magyarországra édesapja sírját megkeresni, aztán feleséget talált magának, és itt is maradt.

Amikor 1988-ban, az örményországi földrengést követően az Arménia Magyar–Örmény Baráti Társasággal részt vett a helyreállítási munkálatokban, egy beszélgetést követően az egyik önkéntes munkástól megtudta, hogy a jereváni temetőben magyar hadifoglyok is nyugszanak. Ezután kezdték el kutatni a második világháborúban Magyarországon elesett örmény katonák sírját.

Hamletnek köszönhető, hogy 1999-ben felavatták a XVIII. kerületben Kiss Ernőnek, az 1848–49-es forradalom és szabadságharc örmény származású altábornagyának márványból készült emléktábláját a róla elnevezett utcában. Egy évvel később egy örmény–magyar katonai emlékmű felállítását kezdeményezte. Hamlet régi álma valósult meg, amikor a pestszentlőrinci Uzsok téren 2002-ben felavatták.

Az emlékmű alapját díszített gránit alkotja, szélén örmény és magyar felirat fut körbe: „A második világháborúban Magyarországon elesett örmény katonák és Örményországban hadifogságban elhunyt magyar hadifoglyok emlékére.” A fényesre csiszolt, kőberakással készített örmény motívumokat ábrázoló burkolat közepén álló vörös tufakő Örményországból származik. Az emlékmű végleges állapotát később nyerte el, amikor elkészült az öt méter magas, hatszögletű harangtorony is, a tetőszerkezet alatt a középpontban a haranggal, amelyen a két nemzet szimbólumai és címerei láthatók. Az emlékművet Török Ibolya szobrászművész tervei alapján Csanádi Gabriella kőfaragó és Lieber Gábor ötvösmester készítette.

2003-ban Jerevánban állítottak fel hasonlót az örmény földön elhunyt magyar hadifoglyoknak. Mindez nemcsak Magyarországon, hanem Európában is egyedülálló.

A múlt évben az Emberi Erőforrások Minisztériuma pályázatot hirdetett a Szovjetunióba hurcolt politikai foglyok és kényszermunkások emlékévével kapcsolatosan, amelyre az „Emléktáblák kihelyezésének támogatása” kategóriában a XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat sikeresen pályázott. Az Uzsok téri örmény–magyar katonai mementó szomszédságában avatták fel február 27-én az Örményországban hadifogságban elhunyt magyar katonák emlékművét, Szilágyi Mihály szobrászművész alkotását. A mű két testes kőtömbből áll, amelyen olvasható a 223 magyar hadifogoly neve, és fel van tüntetve az a város és temető is, ahol a sírjuk megtalálható. (A XVIII. kerületi Örmény Nemzetiségi Önkormányzat a Honvédelmi Minisztérium közreműködésével pontosította a névsort.)

A két kőtömbön a névsoron kívül domborítások is megjelennek, rohamsisakot, puskát, tarackágyút, katonai bakancsokat szimbolizálva. Ezeket két-két tábori taracklőszer mintájára kialakított gránittömb tartja.

A Havanna-lakótelepen lévő Nemzetiségek emlékművének is örmény kapcsolódási pontja van, ugyanis örmény szobrászművész, Mamikon Yengibarian készítette 2003-ban. A több mint három és fél méter magas mészkő oszlop, tetején stilizált, bronzból készült gránátalmával a magyarság és az itt élő nemzetiségek összefogását jelképezi. A gránátalma szimbolikus jelentése szerint az élet fájának szent gyümölcse, amely az emberiség közös eredetét, az ősszülőket jelképezi. Az oszlopon spirálisan körbefutó, a helyi nemzetiségek nyelvére lefordított idézet Szent István királynak fiához, Szent Imre herceghez szóló intelmeiből való.

S ha már álmokról esett szó, Hamlet szeretne egy könyvet is kiadni Szerján Miksáról, aki az eddigi kutatások szerint az 1900-as évek elején kávézót és teázót működtetett a mai Pestszentimrén. A téli hidegben a környék szegényei vendégei voltak Miksa bácsinak egy meleg teára. Az anyag a fiókban várja, hogy megjelenhessen.

Az elnök nagyon sok relikviát gyűjtött össze, amióta Magyarországon él. Régi álma az is, hogy ezeknek a kincseknek, a távoli örmény kultúra értékeinek méltó bemutatóhelyet, egy kis múzeumi helyiséget találjon a XVIII. kerületben. Számos kiállítást rendezett és rendez ezután is, hogy minél többen megismerkedjenek az örmény kultúrával, történelemmel. A tárlatokon kívül a színház is jó terep erre, ugyanis 2015-ben megalakult az Artasat Örmény Nemzetiségi Színház a helyi önkormányzat támogatásával, Keller Linda színművész vezetésével. (A színház 2013 októbere óta működik kulturális egyesületként, 2015 májusától Pestszentlőrinc–Pestszentimre Önkormányzata intézményeként.)

Az Artasat Örmény Színház társulata több előadást tartott már a XVIII. kerületben, tavasszal az örmény származású Csiky Gergely író tollából A vasember című komédiát mutatja be.

* * *

Örmény–magyar kapcsolat

A történelmi Magyarország területén a XVII. században és azt követően jöttek létre örmény települések, elsősorban Erdélyben. Az erdélyi örmények számára az általuk létrehozott Szamos újvár vált az emlékezet helyévé, az örmény identitás központjává, az erdélyi örménység „fővárosává”. Alapvetően négy erdélyi települést tartunk számon örmény helységként: Szamosújvárt, Erzsébetvárost, Csíkszépvizet és Gyergyószentmiklóst. A legtöbb örmény család ezekről a településekről ment tovább Erdély és a Kárpát-medence különböző területeire. Az Erdélyben letelepedett örmények az uralkodóktól rendszeresen különböző kiváltságokat kaptak, amelyek kereskedői-iparosi tevékenységüket segítették elő.