– Sok az a két évtizednél is hosszabb idő, amit a küzdőtéren töltött.
– Korán kell elkezdeni, mert azokat a mozdulatokat, amelyeket tökéletesen kell tudni, gyermekkorban jó elsajátítani. Ha még nem is tökéletesen megtanulni, de eltenni a fejbe, megérezni, hogy mit és hogyan kell végrehajtani.
– Az eredményei alapján ön megérezte, elrakta, sőt később „elő is vette”…
– Csak így lehet.
– Most azonban egészen más szerep vár önre. Fiatalokat próbál a Tigrisekhez csábítani, hogy belőlük is sportolót faragjon. Mi ennek a lényege?
– Hosszú munka, s remélem, sikeres munka előtt is állunk. A pályázat lényege, legfontosabb eleme, hogy a kerületből negyven általános iskolás gyermek, ha úgy alakul, akár egy évtizeden át ingyen sportolhat nálunk.
– Ez valóban lényeges, hiszen ritkán írnak ki olyan pályázatot, amelynek révén tulajdonképpen ingyen lehet valakiből akár nemzetközi szintű sportember. Árulja el a részleteket.
– A negyven srácból húsz rászorultsági alapon lehet kedvezményezett, húsz pedig a már most is árulkodó talentuma alapján.
– Jelen esetben tehát „előny” a szegénység…
– A szegénység soha senkinek nem előny. Ellenkezőleg. Pontosan ezért akarunk egyenlő esélyt adni a rászorulóknak.
– Konkrétan hogy néz ez ki?
– Nálunk havi hétezer forint a tagdíj. Ettől tekintünk el, ha olyan gyermekre lelünk, aki becsülettel vállalja, hogy edzésekre jár, beilleszkedik a közösségbe. Nem kell csodát produkálnia, csak ott lennie a gyakorláson. Ha mondjuk, egy hónapig felénk se néz, az bizonyára feltűnik majd mindenkinek, s jelzi, hogy nem is akar semmit a gyerek.
– Mint minden pályázatnál, talán az a legfontosabb, hogy kik döntenek.
– A tehetségüket magukkal hozókról nem lehet vita, az látni való. A rászorultságról háromtagú bizottság hoz döntést. A fő döntéshozó a Csibész Gyermekvédelmi Központ, mivel annak munkatársai ismerhetik a gyermekeket, a családokat, a hátterüket. Rajtuk kívül a kerületi sportreferens, az egyesület képviseletében pedig én fogok dönteni.
| Érmek számolatlanul Néhány szó Pataki Krisztiánról. Ebből kiderülhet, hogy nem „senki” az, aki várja a gyerekeket. Ellenkezőleg: nagyon is „valaki”. A tékvandóval 22 éve foglalkozó sportember 3 EB-aranynak, 2 vb-bronzéremnek és világkupa-elsőségeknek a tulajdonosa. S akkor még nem szóltunk az országos bajnoki elsőségekről, amelyeknek a számát hirtelenjében nem is tudta megmondani a sportember. |
– Mondta, hogy akár tíz éven át is kedvezményezett lehet egy-egy fiatal.
– Így van, s remélem, mindvégig tudunk is helyet biztosítani a fejlődésükhöz. Jelenleg a Havannán, a Kondor Béla Közösségi Házban tartjuk az edzéseket.
– Árulja el, miért jár jól a Tigrisek SE azon túl, hogy az iskolákban valóban meglelheti a tehetségeseket?
– Őszintén szólva, nem kell terembért fizetünk a Kondor Béla Közösségi Házban, csak rezsit, ami bizonyos terheteket levesz a vállunkról.
– Ha egy gyerek elnyeri az ösztöndíjat, annak már garantált a tíz éve?
– Szó sincs erről! Évente meg kell majd hosszabbítani a pályázatot, amit csak akkor újítanak, újítunk meg, ha látjuk a gyereken, hogy akar, hogy érdekli, hogy fejlődik. Az biztos, hogy alibizni nem lehet, s a hiányzásoknak is vége szakad. Mint ahogy a pályázati sikerének is…
– Mikor kezdi meg „hosszú futását” a kerületi iskolákban?
– Egészen rövid időn belül, így senki se csodálkozzon azon, ha tékvandó- bemutatókat látnak majd az iskolákban. A gyerekekért tesszük, meg a jövőért, az egyesületünkért és persze a magyar sportért is.
