Prokopp Sándor "feltámasztása"

Írta:  2012.12.22.
Emléktáblát avattak az 1912-es stockholmi olimpia sportlövő bajnoka, Prokopp Sándor tiszteletére a Zila Kávéház falán. Az eseményen Ughy Attila polgármester mellett több kiválóság is megjelent, bizonyítva, hogy sokan odafigyelnek a magyar sport egykori nemzetközi kiválóságára, aki a civil életében is maradandót alkotott.
A kutyahideg ellenére vagy százan hallgatták a polgármester köszöntő szavait, aki elmondta, hogy a kassai születésű, később Lőrincen élő lövész a sportban és a civil életben is megállta a helyét, hiszen a sikerei mellett és után 1914-től a fővárosi árvaszéknél a közjogi, az anyakönyvi, majd ezt követően 15 éven át a közjótékonysági és a szociálpolitikai ügyosztályon dolgozott. Később pedig tíz éven át irányította a jogi ügyeket az út- és csatornaépítési ügyosztályon.
– Nemcsak a sportban alkotott maradandót, de a köz érdekében is tevékenykedett. A munkássága ezért is állhat közel azokhoz az emberekhez, akik hasonló célokért dolgoznak napjainkban – mondta Ughy Attila.
Arra, hogy a maiak mennyire megbecsülik a sportlövő emlékét, jó példa, hogy az emléktábla-avatón részt vett két olimpiai bajnok, a vívó Sákovicsné Dömölky Lídia és a birkózó Varga János. Jakabházyné Mező Mária, a Magyar Olimpiai Akadémia főtitkára kedves szavakkal emlékezett meg a bajnokról.
– Prokopp Sándor az életével példaként szolgálhat a mai fiataloknak is – mondta a főtitkár asszony, s a szavait hallhatta az a sok iskolás is, aki ugyancsak résztvevője volt a kedves hangulatú ünnepségnek.
Különleges apropója volt annak, hogy a szervezők a Zila Kávéházat választották a réz emléktábla avatásának helyszínéül. A századforduló utáni években sportlövészklub működött az elegáns kávéház helyén, s az ország első sportlövő olimpiai bajnoka bizony sok-sok töltényt lőtt ki ott, ahol ma süteménycsodákért állnak sorba az édesszájú lőrinciek.
Az 1964-ben 77 éves korában elhunyt kiváló ember régóta nincs közöttünk, de hogy az emlékezetét feltámasztották ezzel az ünnepséggel és a szépen csillogó emléktáblával, az egészen bizonyos.
A végére engedtessék meg egy gondolat az unokától, az ismert televíziós személyiségtől, Prokopp Dórától, aki nem ismerhette a nagyapját, mégis ott volt az ünnepségen.
– Tudtam, hogy kiváló sportember volt, de hogy ilyen élénken él az emléke, hogy ilyen sokan emlékeznek rá még ma is, azt nem gondoltam volna. Életem során most érzem a legközelebb magamhoz a nagypapát.