Nem volt az, így aztán a teltházas csarnok közönsége azt láthatta, hogy a vendég, a BL-ben is kiválóan menetelő Veszprém fölényes, 36-23-as győzelmet aratott az FTC-PLER Budapest ellen.
Ennél azért persze több volt ez a vereség, ami után a vezetőedzőnk, Zsiga Gyula valamennyi játékosának megköszönte a mérkőzést. Igen, megköszönte. Joggal tette, s meg is adta rá a választ.
- Egyértelmű volt, hogy ma este itt ma nem győzhetünk, tudtuk, hogy ez a két pont a vendégeké lesz. Azonban az, amit mutattak a srácok, ahogyan odaálltak a pályára a kemény ellenféllel szemben, az tetszett nekem, s jó érzésekkel tölt el, ha azokra a meccsekre gondolok, amelyek még előttünk állnak, s amelyek sorsdöntőek lesznek abban, hogy az első hatba kerülhessünk. A Veszprém kimagaslik a mezőnyből, ez nem lehet vita. Még úgy is jobbak, erősebbek voltak nálunk, hogy a második félidő nagyobb részében két alapemberüket, Nagyot és Perezt már pihentették. A vereségtől függetlenül azt mondom, az ilyen mérkőzések népszerűsítik a sportágat, erre vevő a közönség.
S ha már a közönségnél tartunk… Kalapot kell emelni a szurkolók előtt, akik, mutasson bármit is az eredményjelző, végig buzdították Lendvayékat. Rajtuk egyetlen gól sem múlott, képletesen, ők „belőtték” az összes helyzetet. Az elsőtől a hatvanadik percig.
Ha valaki késett néhány percet, az azt láthatta, hogy a zöld-feketék egyenrangú ellenfelei a hozzájuk képest milliárdos klubnak. Olyannyira, hogy a 10. percben még 5-5 volt az állás, hogy aztán öt perccel később is csak hárommal vezessenek Császárék.
Hogy is mondta Zsiga Gyula?
- Mentünk velük, amíg bírtuk erővel…
Nos, valahogy a félidő végéig bírta a csapat, mert az öltözőbe még úgy mehettek be, hogy csak ötgólos volt a veszprémi előny.
Aztán a második félidőben jött az a henger, amely ellen nincs ellenszere magyar csapatnak. 6-2-es szakaszt produkált a Veszprém, s ezzel el is dőlt az, amit már a találkozó előtt sejtettünk. Itt ma győzni nem lehet…
Legyünk őszinték és sportszerűek: a Veszprém azt csinált, amit akart, annyit játszott, amennyi éppen kellett, s annyit adott ki magából, amennyit akart. Így lett a vége 13 gólos vereség, amire azt mondta Zsiga mester.
- Mindenkinél hússzal jobbak…
Ha ennyivel mindenkinél tán nem is, de tény, hogy nekik csupán könnyed ujjgyakorlatot jelentenek a hazai bajnokik…
Vége, ennyi volt a hosszúra nyúlt őszi szezon. Kevéske pihenő, kéthetes, aztán kezdődik minden előről. Február legelején irány Szeged, hogy aztán egy héttel később a Tatabánya legyen a vendég a Sportkastélyban.
Ott már nekünk is lesz szavunk. Olyannyira, hogy nem is kell nagyon elvarázsoltnak lennie a kastélynak ahhoz, hogy itthon maradjon a két pont.
16. forduló.
FTC-PLER BUDAPEST–MKB VESZPRÉM 23-36 (12-17).
Sportkastély, 1000 néző.
