A kézilabdázás budapesti fellegvára

Írta:  2012.11.15.
Talán egyetlen kerületi lakosnak sem kell bemutatni a Kassát, mert szinte mindenki hallott már az eredményeikről, az erőfeszítéseikről.

A sportág iránti szeretet, alázat. E rövid mondat is elég ahhoz, hogy jellemezzük az intézményt, amelyről a kézilabdában jártasak jól tudják: már „ezer éve” a sport elkötelezett híve, követője és oktatója.

A jövő bajnoknői?

„Mondhatjuk, a kézilabdát az iskolánk honosította meg a kerületben, hiszen a sportág a hatvanas évek eleje óta jelen van az életünkben és minden egyes napunkban – mondta Vladár István testnevelő tanár, aki a nyolcvanas évektől oktat kézilabdát a Kassában, s két évvel ezelőtt a legjobb utánpótlásedzőnek is megválasztották. – Eleinte a Honvéd sportiskolájaként működtünk, majd a rendszerváltozás után az akkor alakuló Malév SE kezdeti lépéseiben is részünk volt, mert rengeteg játékost adtunk az egyesületnek. Mindez Fazekas Lászlónak, Laci bácsinak köszönhető, aki az elmúlt évig, a haláláig tanított testnevelést az intézményben, s aki korábban az ifjúsági és a junior válogatott edzője is volt.”
Az iskolában ma csaknem 70 gyerek kézilabdázik, fiúk és lányok vegyesen. Az ifjú hölgyek azért is fontosak, mert Vladár István szerint a női kézilabdázás helyzete mostoha a fővárosban, ezért Kovács Mihállyal karöltve szeretnék újjáéleszteni a leány utánpótlást.

Sokan vannak a „szivacsosok” 

A kemény munka gyümölcse pedig idővel beérik. A Kassa utcaiaknak az utóbbi évtizedben bérelt helye van a korosztályos elitben, sőt a döntőkben is. A sikereket pedig nemcsak a számszerű eredmények jelzik, hanem az is, hogy több játékos az NB I-ig repült a Kassa szárnyai alól. Példaként megemlíthető a Tatabányán játszó Pordán Bálint vagy – ha nem akarunk kimenni a kerületből – Scheuring Balázs, aki 19 évesen tagja az FTC-PLER Budapest felnőtt keretének.

„Büszkén mondhatjuk, hogy a főváros többi részén összesen nincs annyi csapat, mint itt – magyarázta Vladár tanár úr. – Amíg Budapesten több helyen a kerületi bajnokságot sem tudják megrendezni, addig nálunk például a legkisebbeknél, a szivacskézilabdázóknál hat-nyolc csapat is pályára lép majd a közelgő kerületi versenyen, miközben tavaly mindössze 13-14 ilyen csapat volt az egész fővárosban.”
A Kassa a lehetőségei révén is kiemelkedik a többi iskola közül, hiszen az intézmény rendelkezik szabványméretű szabadtéri pályával, amelyet sátortető tesz játékra alkalmassá a hidegebb hónapokban is. Ehhez kapcsolódva Vladár István elmondta: a pályát külsősök is rendszeresen igénybe veszik, mert az felnőtt kézilabdázásra is alkalmas. Büszke is lehet erre az iskola, mert sok helyen többek között a létesítmények hiánya miatt nehéz oktatni a sportágat.

„A kézilabdázást nehéz tanítani a testnevelésórákon – avatott be a részletekbe az edző. – Kissé agresszív gyerekeket kell kordában tartani és sportszerűségre tanítani a pályán és azon kívül is. Felkészült tanár és felkészült gyerekek kellenek hozzá. Iskolai keretek között röplabdázást, kosárlabdázást vagy éppen labdarúgást sokkal könnyebb oktatni, mert e sportágakban nem annyira hangsúlyos a test-test elleni küzdelem.”

Az FTC-PLER a dopping

Valóban, a kézilabdázás nehezen keverhető össze a sakk-szakkörrel, még akkor is, ha nem tartozik a legkeményebb sportágak közé. Talán éppen ez az oka annak, hogy egyre jobban nő a népszerűsége világszerte, így hazánkban is. Vladár István elmondta, hogy a Kassában sosem volt gond a fiatalok toborzásával, jöttek maguktól szép számmal.
„Az utóbbi időben egyre több külsős is jelentkezik nálunk. Nagy doppingerő, hogy a kerületben az FTC-PLER révén meghatározó NB I-es klub is működik. Ráadásul a sportágunk népszerűsége jelentősen megnőtt a negyedik helyet érő londoni olimpiai remeklésnek köszönhetően. Mondom, bár biztos vagyok benne, hogy mindenki tudja: minden gyereket szeretettel fogadunk, mert segíteni akarunk a tehetséges fiataloknak.”