– Talán nem bántom meg, ha azt mondom, hogy az előrehozott 5. fordulóban „jól belecsaptak a lecsóba”… Ennél nehezebb ellenfelet keresve sem találtak volna így, rögvest a rajtra.
– Egyszer úgyis mindenki belecsap, mi meg már az elején túl leszünk rajta… Egyetlen magyar csapat sem mehet ki ott úgy a pályára, hogy nyerni fog. Talán csak a szegedieknek van erre esélyük. Magyarán, nagy-nagy bravúr lenne, ha akár pontot is tudnánk szerezni. Tudnivaló, hogy a veszprémiek és a szegediek kiemelkednek a bajnokságból, nem ellenük kell kereskedni. Mögöttük azonban nagy lesz a tülekedés.
Megvalósult az erősítés
– Nagy, de ebben a csoportban benne kell legyen a PLER is. Ugye, nem tévedek?
– A minimális célkitűzés az, hogy az első hat hely valamelyikén zárjunk az alapszakasz végén, vagyis hogy a legjobbak között folytathassuk.
| Az FTC-PLER-Budapest csapatához a következő játékosok érkeztek, illetőleg igazoltak el onnan. Érkezett: Teodor Paul (MKB Veszprém), Darko Pavlovic (Csurgó), Laurencz Szabolcs (TSG Gross-Bieberau, német), Győrfi Zoltán, Kránitz Zoltán (az utánpótláskeretből). Távozott: Bendó Csaba (Szatmárnémeti, Románia), Maros Baláz (Hlohovec, szlovák), Jan Kominek (Empor Rostock, német), Oláh Tamás (Gyöngyös), Faluvégi Rudolf (Balatonfüred), Tóth Dániel (az utánpótlásból). |
– Bizonyára a tavalyi szezon erőviszonyait veszi alapul, de mégis, mely együttesekre gondol, kiemelve a sorból a két nagyot?
– Rajtuk kívül a Csurgót, a Füredet, a Tatabányát, a Gyöngyöst és magunkat sorolom a legjobbak közé.
– Feltételezem, az egy hónapnál is hosszabb alapozó időszakra hivatkozva említi meg e körben a saját csapatát is.
– Arra meg a jól sikerült átigazolásokra is gondolva. Akit meg akartunk szerezni, az PLER-mezben fut ki a pályára szeptembertől. Többek között nálunk játszik majd Pavlovics, Szűcs, Laurencz, Teodor Paul, s még nem is teljes ez a névsor.
Jó úton járnak
– Élesben ugyan még nem láthatta a srácokat, de mit súg a hosszú és gazdag szakmai tapasztalata: erősödött velük és a többiek által a kerületi gárda?
– Az edzőmeccseket tudom alapul venni, s ezekből kiindulva azt mondom, igen. A támadásban és a védekezésben is előbbre léptünk. Ha nem is lett teljesen más az együttes, azt elmondhatom, hogy „fazonos”.
– És divat is lesz ez a lőrinci fazon?
– Ha úgy érti, hogy nemcsak szép, hanem eredményes is, akkor remélhetőleg igen. Igaz, edzőmeccsekből sosem szabad messzemenő következtetést levonni, de az, hogy a hat találkozóból hármat megnyertünk, s idegenben legyőztük az erős Celjét is, jó érzéssel tölt el. Jelzi, hogy jó úton járunk.
A rajtra egyben lesz a csapat
– A beszélgetésünk idején bő két hét van a rajtig. Mi a menetrend a hátralévő időben?
– Edzés, edzés, aztán megint edzés, s ha nem ez, akkor edzőmérkőzés. Nem is egyet játszunk még a veszprémi bemutatkozásig. A napokban éppen a védekezési variációkat gyakoroljuk, s látom, napról napra jobban megy.
– Kötelező kérdés ilyenkor, a meló kellős közepén: sérülések?
– A válasz is hadd legyen megszokott: az ilyen nehéz időszakokat nem lehet átvészelni ezek nélkül, így azt mondom, igen, vannak sérültek kisebb „nyavalyákkal”, de amikorra kell, mindenki egyben lesz.
